AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NÉPSZÁMLÁLÁS 1784–1787 (1960)
A NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDŐÍVEK RENDSZERE, TARTALMA
kapcsolatosanvárható és több megyében valóban fegyveres tettlegességig fajuló ellenállása késztette a «sászárt 6/ a katonai összeiró biztosok kirendelésére, ' hanem e tekintetben is a korábbi gyakorlatot követte. Az 1777. évi rendelet szerint ugyanis az ausztriai és csehországi örökös tartományokban is résztvett a katonaság a népszámlálásban. Továbbá Magyarországon nem azért ismételték meg 1786-ban és 1787-ben a népszámlálást, 7/ mert az 1785. évi adatok revizióját, helyesbitését kivánták elérni, ' hanem mert már az 1777. évi patens is ugy rendelkezett, hogy a népesség számának változását folyamatosan fel kell jegyezni a községenként vezetett un. népességi könyvekbe ("Populations Bücher") és a változásokat az év végén összesiteni, jelenteni kellett. Az 1784. évi magyarországi népszámlálás szervezete is az 1777. évi rendelet utasitásai szerint alakult ki. A megye, vagy a szabad királyi város által kirendelt polgári biztos és a katonai összeiró biztos járásonként, településről településre haladva, a helyi lelkipásztor közreműködésével házanként számolta meg a népességet, illetve egyénenként töltötte ki a megszámlált nevének és egyéb adatainak felírásával, két példányban, az előnyomtatott "Egyéni ház- és családi ivet". Az egyik példány a községnél, a másik példány a katonai biztosnál maradt. A községi példány szolgált az év közben bekövetkezett változások keresztülvezetésére. Az összeirás sikere érdekében a nyomtatványokat és az utasitást német nyelven kivül a lakosság nyelvén is kinyomtatták. Az összeiró biztosok külön táblázaton községi összesitéstkészitettek, amelyekben minden családnak, a házak számozása rendjében, egy-egy sora volt. A községi összesités négy példányban készült, kettő a községnél maradt, aharmadikat a megye, negyediket a kerületi katonai parancsnokság kapta meg. A megye és a katonai parancsnokság a községek adatait összesitette és a Helytartótanácshoz, illetve Hadifőparancsnokhoz terjesztette fel és megküldték a bécsi kormányszerveknek is. A korabeli rendelkezésekarról sem feledkeztek meg, hogy a széles néprétegekkel megismertessék és népszerüsitsék a népszámlálást. Erre különösen Magyarországon volt szükség, ahol az összeirást a nemesség ellenszenvvel, sőt ellenállással fogadta. Az egyöntetű végrehajtás érdekében részletes utasitást adtak ki ésézenkivül az összeiró biztosokat Pozsonyba rendelték rövid tanfolyamra, továbbáll. József rendelkezéseiből arra következtethetünk, hogy összeiró biztosokként Magyarországra küldte az ausztriai és csehországi népszámlálásban már gyakorlott katonatiszteket. Ha mindehhez még azt is hozzátesszük, hogy a népszámlálást megelőzőeu megállapították az öszszeirandó települések, városok, községek és puszták nevét és sorszámát, akkor körülbelül kibontakozik előttünk az 1784/87. évi népszámlálás, joggal állithatjuk, a korabeli viszonyok között igen alapos, minden részében pontosan kidolgozott szervezete. Akörültekintő szervezés, gondos előkészités és nem csekély pénzáldozat ellenére a népszámlálás a rendelettől eltérően nem 1784 szeptemberében, hanem csak november 1-én kezdődött meg. Erdélyben pedig a közigazgatási területi reform és a Hora-Kloska-féle felkelés miatt közel egy évvel később hajtották végre. A Helytartótanács az összesitések elhúzódása miatt csak 1786 áprilisában terjesztette fel a népszámlálás végső adatait. A NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDŐÍVEK RENDSZERE, TARTALMA A népszámlálási rendelet családonkénti, illetve házankénti, településenkénti és megyénkénti szám8/ lálást, illetve ennek megfelelő kérdőivek és összesitések rovatainak kitöltését irta elő. ' Az egyes kérdőívek rovatait és tartalmukat ismertetve, az ismétlések elkerülése érdekében először a kérdőiveken egyedileg szereplő és a következő kérdőivből már kimaradt rovatokat részletezzük, és csupán a megyei összesités ismertetése során térünk ki az azonosan feltüntetett rovatok tartalmára. 7
