AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NÉPSZÁMLÁLÁS 1784–1787 (1960)

A NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDŐÍVEK RENDSZERE, TARTALMA

az egyes rovatoKoan található adatok jellegének részletes ismertetése, hogy értékelésüket, felhasználásukat ezzel is elősegítsük. Különösen nehezen elhatárolható csoportokat vontak össze a foglalkozási megoszlás különböző kategóriáiban. Az egyénenként összeirt népesség e rovatokban való szétosztását az eredeti rendelkezés is hoszszasan tárgyalja, főszabályként azt a tételt hangoztatva, hogy egy személyt soha nem lehet egy rovatnál többe bevezetni, még akkor sem, ha tulajdonságai és viszonyai szerint akár több rovatba is bevezethető volna. Az egyes rovatokba az alábbi szempontok szerint sorolták be a férfi népességet: Papok: Ez a rovat valamennyi vallásfelekezet papjainak számát tartalmazza. A protestáns, görögkatolikus és görög keleti papok fiúgyermekeit a "Zsellérek" között kellett feltüntetni, korukra való tekintet nélkül, tehát a más rétegeknél külön kimutatott 1-12 és 13-17 éves gyermekeket is beleértve. _ Nemesek: A rovatba a nemesi családok valamennyi férfi családtagját jegyezték be korra való tekintet nélkül. Tisztviselők és honoratiorok: Ide tartoztak a királyi szolgálatban álló nem nemes férfiak, akár alacsonyabb, akár magasabb tisztséget töltöttek be. A városi tanácsbéliek közül csak azok, akiknek a városi tanácsgyüléseken szavazati joguk volt és tisztjüket örökösen vagy hosszabb ideig viselték; mig azok a városi polgárok, akiket bármilyen tisztségre egy vagy két évre választottak (pl. polgármester) a polgárok közé kerültek. Végül a felsőfokú képzettségű orvosok, ügyvédek, a földesurak "előkelőbb" tisztjei: tanácsosai, udvari kapitányai, jószágigazgatói, fővadászmesterei és más "tisztességesebb Charakterü" férfiak is itt írattak össze. Fiu gyermekeik azonban nem ide, hanem a papok gyermekeihez hasonlóan a "Zsellérek" rovatába kerültek, bármilyen korúak voltak. Városi polgárok és falusi mesteremberek: Városi polgárnak számított az a családfő, aki városi háztulajdonnal rendelkezett. Ebbe a rovatba kerültek azok is, "Akik a Városban vagy a Falukon ugyan semmi Házat nem bírnak, hanem FábrikákbÓL, Só- és Értzbányákból, Vas-Hámorokból, különös találmányú Mesterségekből ("Künste"), avagy Kézi Mesterségekből ("Hand-werke") magokat és famíliájukat leginkább táplálják".^^ Polgárnak tekintették a kézműves ipart üző családfőt akkor is, ha szántófölddel, réttel vagy szőlővelrendelkezett, feltéve ha jövedelmének nagyobb részét mesterségéből szerezte. A "kézimesterséget" azonban nem értelmezték olyan széleskörűen, hogy mindazokat ide sorolták volna, akik mesterségüket csak alkalomszerűen űzték, sőt még azokat sem, akik megfelelő képzettség nélkül "rossz vásári" munkát végeztek. Ezeket ugyancsak a "Zsellérek" rovatba kellett bejegyezni. A rovat értelmezése körül bizonyára voltak nehézségek. A falusi iparosok ritkán éltek csak iparukból, annak elbírálására viszont, hogy mezőgazdaságból származó jövedelmük volt-e nagyobb, az összeirók nem igen vállalkozhattak, ilyen jellegű adatokkal nem is rendelkeztek. A kontárok megkülönböztetésére nem adott az utasitás meghatározást, az összeirók a kézművesek munkájának minőségét sem bírálhatták el. A legnagyobb eltéréseket mégis az a rendelkezés okoznatta, hogy minden városi ház tulaj donnai rendelkező lakost polgárnak kellett tekinteni foglalkozásától függetlenül. Igy azután különösen az alföldi mezővárosok, a jász és kun szabad városok, de részben Szeged vagy Debrecen szabad királyi város népességét is városi polgárként tüntették fel, holott e jórészt mezőgazdasági jellegű települések lakóinak nagy részét a falvak paraszt lakosságától, foglalkozásukat tekintve, semmi sem különböztette meg. Ugyanakkor feltűnő, hogy néhány mezőváros (pl. Csongrád, Hódmezővásárhely, Kalocsa, Magyaróvár, Szentes stb.) lakosságát csaknem teljes egészében parasztnak minősítették. Mig tehát a Nagy-Kunsághoz tartozó Karcag és Turkeve népessége a népszámlálás szerint kizárólag polgárokból állott, a hasonló jellegű Mezőtúr mezővárosban 579 paraszt mellett csak 4 polgárt találunk. Kétségtelen, hogy ez esetben a kunsági helységek privilegizált jellegét kívánták hangsúlyozni és ezt bizonyítja, hogy még a községekben is polgárokat és nem parasztokat számláltak. A "pol11 *