Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (26. évfolyam, 2021)

Marczell Enikő: A végtelenbe bontakozó élet. Dr. Marczell Mihály keresztény nevelésszemlélete

Mgr. Marczell Enikő

nyesülés neveléstana („paedagogia energetica”) - szerint a nevelés feladata az emberi életet adó erőösszetevők „aktualizálása”. Vagyis a munka oroszlánrészét az „én” végzi el.

Összefoglalva: „Az embert az Isten csodás ereje indítja az életútra. A kicsi gyermekembert a fejlődés lehetőségével, a felnőttet, a szülőt, a nevelőt a reáhatás erejével áldja meg. A kialakult egyéniség azután szintén sugárzó erőközpont, amely kiárasztja a lélekjavait a környező világra. Ha tetszik, ha nem, letagadhatatlan az emberi élet kölcsönös, szorosan egybefűződő összetartozása. Ez a kapcsolat pedig nem élettelen kötelékfűzés, hanem dinamikai kiáramlás. Ebben az egyetemleges mozgásban azután az a szép szerep jut a nevelőnek, hogy tudatosan és célirányosan szolgálja a bontakozó életet. Útmutatója az emberi természet, amelynek szavában a Teremtő szavára ismer. Ez az útmutatás azonban csak akkor beszédes, ha a nevelő belenéz a nevelendő gyermeki lélekbe és leleplezi a benne élő egyéni adottságokat és hiányokat. Épp azért szent kötelesség a lélekvizsgálat, a készségkutatás, az élet-kohó leleplezése. De nem szabad megelégedni a látottakkal. A kép élettelen; arra is szükségünk van, hogy az életerőket mozgásba hozzuk. Ez a fejlődés szolgálata. A lélektan alapokat vizsgál, a gyakorlati neveléstan pedig a fejlesztő erőket akarja mozgásba hozni. Ez a nagy erőfeszítés az emberi életnek szent szolgálata; de teljes munkát csak az a nevelő végez, aki a tapasztalati és tudományos ismeret alapján mindazokat az erőket - természetes és kegyelmi hatókat - eljuttatja a nevelendő leikéhez, amelyek a lélek szárnybontását segítve végnélküli élet tájai felé viszik az embert.”31

31 Uo. 49.

Mindezek ismeretében tegyük fel a kérdést, hogy van-e örökérvényű neveléstan? A válaszadáshoz először azt kell tisztázni: vajon van-e örök emberi? Van-e egyetemes fejlődési vonal? A fentebb tárgyaltak alapján elmondhatjuk, hogy lelkünk örök életet hordozó szellemi valóság. A felfelé törő ember célja is egyetemes: hogy Alkotójával összhangban, egyéni tehetségét felhasználva, kibontsa istenképiségét, s eljusson az üdvösségre.

Beszélhetünk tehát egyetemes emberiről, ezért kell, hogy a fejlődésnek legyen egyetemes útja is. Ez pedig egy olyan módszert feltételez, melynek alapeszközhasználata és célja egységes. Csupán korok és fejlődési fokok tekintetében változhat a részletek kidolgozása. Az örök törvényszerűséggel munkálkodó örökérvé