Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (26. évfolyam, 2021)
Nyáry István: A Dolnay és Kondé családok múzeumba került hagyatéka
Nyáry István kutatják újabban intenzíven, nemrég pedig a Kondé család értékes középkori levéltárának anyaga jelent meg kötetben.2 Babirát, Marián Csiba Balázs: Diplomatár slachtického rodu Kondé, Univerzita Komenského, Bratislava, 2019. Késmárky István-Simon István-Szluha Márton: Pozsony vármegye nemes családjai, Heraldika Kiadó, Budapest, 2019. A munkát megalapozó Szluha Márton családtörténész, genealógus felesége, budafai Vermes Borbála (1941) révén kötődött nemcsak a Pozsony vármegyei nemességhez, de e dolgozat családjaihoz is, hiszen nejének édesanyja, Vermes Samuné Nagy Katalin Nagy Dezsőnek, Dolnay Lajosné Nagy Sarolta testvérének a lánya, vagyis a hagyományozó Dolnay Tamás elsőfokú unokatestvére volt. A nemesi családok története, leszármazása, a birtoktörténelem nálunk - az elmúlt hetven évet tekintve - eddig különösen elhanyagolt terület volt, tele fehér foltokkal. A források jelentős része elpusztult, elveszett, olykor nehezen hozzáférhető. Ráadásul a pókateleki előnevet viselő Kondé nemzetség története még a hagyományos családtörténeti művekben sem volt kellően feldolgozva, különösen igaz ez a család újkori és legújabb kori történetére. így míg több neves csallóközi família kiemelkedő személyiségeinek életútját jól ismerjük, illetve részletes családfákkal rendelkezünk (benefai Bacsák, sárosfai Bittó család) néhány esetben pedig részletesen feldolgozott teljes családtörténeteink is vannak (beleházi Bartal, nyéki Méhes család), addig a Kondék története szinte teljesen ismereden volt. Pedig a Kondé nemzetség a középkor végétől fogva a 19. század második feléig erőteljesen jelen volt a mai Dunaszerdahely, Csallóköz, és Pozsony vármegye életében, tagjai fontos tisztségeket töltöttek be, mégis általában csak egy-két jelentősebb egyéniségének életútja és munkássága volt (úgy-ahogy) ismert. Egészen 2019-ig nem állt rendelkezésre teljes családfa sem. Csak ekkor jelent meg Szluha Mártonnak a Késmárky István és Simon István szerzőpáros által folytatott és befejezett Pozsony vármegye nemes családjai című monográfiája,3 ahol a nemzetség teljes - bár kissé pontatlan, hibákat, tévedéseket is tartalmazó - leszármazását közlik. Eddig a munkáig ennyire gyér ismeretanyag egy ilyen jelentős famíliáról csaknem példátlannak számít a családtörténeti szakirodalomban, ezért is méltánylandó az egyre megélénkülő kutatási hullám. Miklós, a Bána (más forrásokban Genyő) nembeli Jakab unokája 1342-ben szerezte meg a ma Dunaszerdahelyhez tartozó Pókatelek birtokot. Fiai közül János és utódai a Zomor, Jakab és leszármazottai a Fekete családnevet viselték. A Zomorok önálló családként különváltak és a 17. század közepén haltak ki. A Fekete család tagjai a 15. század második felében családnevüket Kondéra
