Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (25. évfolyam, 2020)
Dudich, Alexander: Turcsek J. Ferenc munkássága a Csallóköz természei értékeinek feltárásában
Prof, emeritus RNDr. Alexander Dudich, CSc. Epilógus Turcsek Ferenc példáján a sors vagy a véletlen közbenjárása csak azt adta tudtunkra, hogy az ilyen emberek természeti környezetünk rejtett dolgainak, okozati összefüggései felderítésének hivatásos, de ön-kizsákmányolt napszámosai. Ok ráadásul még attól is boldogok tudnak lenni, hogy a társadalom hajlandó eltűrni azt a drága luxust, hogy hagyja kedvteléseiket (állami költségen) büntetlenül űzni. Az afféle, sorból kiálló emberfajtának két szélsőséges alaptípusa ismert. Az egyenesen és szenvedelmesen célratörő, elemzésekre is hajlamos szakbarbár, aki a célbavett tárgyról szinte rögeszmés késztetései által sarkalhatván minden lehetőt és lehetetlent kiderít, és attól boldog. Az ilyenekből nem a Nobel-díjasok kerülnek ki, csak azok nagy szintézisei alá dolgozó hobbisták. A másik véglet - nevezhetjük enciklopédistáknak - ők mindenről megtudnak egy kevéske valamit, ami végül is örömeik forrása. Akik viszonylag sokat tudnak, azok esetenként sikeres és boldog kutatókká, publicistákká válhatnak. Vannak aztán olyanok is, akik errőlarról egyet s mást hallottak, viszont a vizsgált tárgyak külleméről, állagáról, illetve a taglalt jelenség jelentőségéről és konnotációiról hosszasan, választékosán és főleg fontoskodva tudnak beszélni és a médiáknak beavatottan nyilatkozni. Az ilyen tudorok könyökölnek ki maguknak leginkább zsíros akadémiai karriereket, és naprakészen válnak a tudomány intézményeinek legjobban honorált hivatalnokaivá. Végül vannak a többiek, akinek halvány gőzük nincs a dolgok lényegéről, a közismert tréfa szerint az olyanok a különböző tudományokat (sovány honoráció ellenében) esetenként képesítetten oktatják. Hogy melyik kapa és kaszakerülő tudósok csoportjához tartozott volt Turcsek Ferenc, azt döntse el végül is a nyájas olvasó. Az életrajzírók gyakran hajlamosak túllicitálni a valóságot és fellengzősen emelni ki a méltatott személy érdemei mellett annak szerénységét. Nos, Turcek nem tartozott a kirakatban pózoló álszerénykedők táborához. O pontosan mérte fel munkásságának, eredményeinek mennyiségét és jelentőségét a nemzetközi tudományos megmérettetés keretein belül. Még ha szerény ember benyomását is kelthette barátai és kollégái körén kívül, az csak annyit jelenthetett, hogy távol állt tőle a nem beavatottakal szembeni arrogancia. Utolsó üzenete egy Ciceró-idézet, mely feleségével közös epitáfiumukon olvasható a frauenbergi temetőben: Non est lugenda mors, quam immortalitas consequitur! Nem gyászolandó halála annak, kinek halhatatlanság adatott meg!
