Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (25. évfolyam, 2020)
Dudich, Alexander: Turcsek J. Ferenc munkássága a Csallóköz természei értékeinek feltárásában
Prof, emeritus RNDr. Alexander Dudich, CSc. kosť a chýbajúci vysokoškolský titul. Aždo roku 1958 však zastával funkciu hlavného inžiniera a mal rozhodujúce slovo v celkovom zameraní výskumu. Neskôr práve táto aktivita, prekračujúca normy radového pracovníka, znamenala nežiadúce vybočenie z priemeru, čo sa v časoch stupňujúceho sa politického tlaku hodnotilo ako nekonformné elitárstvo. A takáto spoločenská hodnotová deformácia vyústila až do „nepreverenia” Turčeka pri jednom „politicko-odbornom hodnotení”. Následkom kádrovania ho služobne degradovali do funkcie inžiniera druhého stupňa a z Banskej Štiavnice musel odísť na detašované pracoviská v Liptovskom Hrádku (1959) a vo Zvolene (1959 - 1962). Až po vyše dva a pol roku (od roku 1962) sa mohol vrátiť späť do Banskej Štiavnice. Oprávnený pocit krivdy a zhoršenie narušeného zdravia zväčšovalo mieru odcudzenia sa vlastnému pracovisku a vyústilo až k jeho prechodu do zamestnania v Slovenskej akadémii vied (roku 1964). Ani v týchto trpkých rokoch a za výrazne nepriaznivých pracovných podmienok však Turček neprestal sústavne pracovať. Vo Zvolene dokončoval rukopis svojej najvýznamnejšej a najrozsiahlejšej knihy Ökologische Beziehungen der Vögel und Gehölze (1961).” Turček Ferenc ki nem érdemelt meghurcolása az erdészeti kutatóintézetben korjelenség volt, tízezrekre rúgott ama entellektüellek száma, akiket mondvacsinált hibák, bűnök okán megbélyegeztek, tettek ki állásukból, esetleg kényszerítették elhagyni szülőföldjüket. A fentebb ideollózott idézet elnézőn illedelmes nyelvezete mögött a következő tények is rejlenek. A B-listázott Turček munka bírása és főleg a közölt dolgozatai által tárgyilagosan bizonyítható teljesítménye egymagában is szemet szúrt a szürke átlag és az átlag alatt lapuló, nagyrészt a pártállam kedvezményezettjeiből verbuválódott tehetségteleneknek, resteknek és esetenként még a nemzetieskedő soviniszta konjunktúralovagoknak is. Nyilvánvaló volt, hogy lényegében Turček kiemelkedő tudományos teljesítményét minősítették társadalmi elitkedésnek és sokrétű nemzetközi kapcsolatait az imperialista hatalmakkal való együttműködésnek. A születésének centenáriuma alkalmából kiadott évkönyvben egy lényegesen szabadabb szájú méltatás eredeti szövegét olvashatjuk (DUDICH 2016): „Až po dobrú polovicu Turčekovej tvorivej dráhy sa s ním vliekol ten formálny hendikep, že mocné a rozhodujúce postavičky - a to je jedno či lesníckeho, či akademického sveta - kvalifikovali a doslova Turčeka súdili nie podľa toho čo vedel, čo dokázal a vytvoril, ale že aké ornamenty nosí pred a za menom. Nie, že akú váhu, aký význam, akú odozvu malo čo vytvoril a napísal, ale ako to napísal a kde to vyšlo. Na dôvažok bol komunistickými lesníckymi nedoukmi zo Štiavnice odsunutý do vyhnanstva (podľa pôvodného ortieľu do výroby, tzn. ku krompáču). Podľapamätí a spomienok pamätníkovtej éry sa to zdôvodňovalo okrem iných aj
