Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)

Elhunyt kollégáinkra emlékezünk

Elhunyt kollégáinkra emlékezünk

nak monumentális festményei és gobelinjei. A méretek változatossága vonzotta, a monumentálistól a „zsebbe való“ méretig alkotta sajátos kézjegyű műveit. Tanulmányai befejezése után visszatért a Csallóközbe. A hazai táj vonzza, itt találja meg alkotásainak ösztönző témáit. A táj az alkotásai leggyakoribb témája, legyen az a csallóközi ártéri ligeterdő, a Magas-Tátra hegységei, akár a távoli tájak, ahol a tanulmányútjait folytatta. Ösztönző erővel hatott rá a zeg-zugos Duna-ágrendszer, ahogy a végtelenbe nyúló tenger panorámája is. A monumentális alkotások mellett grafikával és festészettel is

foglalkozott. Bármerre járt, a csallóközi táj vonzásától nem szabadult. A szülőföldben mélyen gyökerező érzelmi kapcsolata mutatkozik meg alkotásaiban. A napsütötte táj izzása, változatossága és szépsége visszatükröződik munkáin. Alkotásaiban gyakran találkozunk a természeti motívumok mellett a másik kedvelt témájával, a nő ábrázolásával. A női test költőisége, ösztönző ereje egész munkásságára jellemző. A folyó hullámzása, a szellő mozgatta növények és lombok, akár a cigarettafüst gomolygása, a lovak mozgása, viháncolása felidézi az eszményi alakot. Szerette az embereket, a szülőföldjét és az életet. Alkotásai, kompozíciói költőiek, líraiak, gyakran expresszív hatásúak. Ecsetkezelése könnyed, játékos, kifejezőeszközei sajátságosak.

Művészi alkotómunkája mellett közszereplést is vállalt. Egyetemi tanulmányai befejezésétől fogva támogatta és segítette a fiatal, kezdő tehetségek kibontakozását. Kiállításokat szervezett, illetve részt vállalt a szervezési munkákban, hazai és külföldi művésztelepeken szerepelt, saját maga is szervezett alkotótábort. A Nyárasdi Képzőművészeti Alkotótábor megalakulásától kezdve részt vett a tábor munkájában, szervezésében. A Pozsonyeperjesen létrehozott Nemzetközi Szimpózium aktív tagja volt. A hazai képzőművészek és a külföldi (ausztriai, holland, japán, német, magyar, francia) alkotók szakmai találkozóját szervezte hosszú éveken át.

1989-től haláláig a Nyugat-szlovákiai Képzőművészek Társaságának (jelenleg több mint 100 jeles képzőművészt tömörít) elnöke volt. Szakmai találkozókat, szimpóziumokat, csoportos kiállításokat, tanulmányutakat szerveznek a tagok számára. Az ERATÓ és a SALÓN elnevezésű biennálék rendszeres megrendezése a szívügye volt. Ebből az alkalomból működött együtt a dunaszerdahelyi