Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)

Takács Frigyes: Vadászat a Csallóközben

Vadászat a Csallóközben

Diósförgepatonyi vadászok 1969-ben

jedt, hozzánk is begyűrűző vadászkultúrának, ezek a vadászok tudtak etikusan vadászni.

Balról: Kalmár Imre, Egri István, Kucsera Imre, Bálló Imre, Kiss Sándor, Lelkes Ferenc id., Mrva József, Varga Imre, Lelkes Ferenc ifi., Fegyveres László, Nemcek Gusztáv id., Varga István.

Az 1970-es évek közepén kezdtem el vadászni. Mint hajtógyerek már a 60-as évek végén is ott voltam a lakóhelyem közelében rendezett vadászatokon. Az apróvad akkor élte a fénykorát. Vízivad is volt bőven, de fogolyból, fácánból és mezei nyúlból évente magasan ezer felett ejtettek el fajonként. Ehhez hozzájött még az élővadbefogás. Augusztustól december végéig minden hétvégén vadásztunk. Csak kevés vadásztársaság volt képes az (általa gazdálkodott) a saját vadászterületén a betervezett apróvadat levadászni. Ezért a kevés konyhavadászatot leszámítva, minden nagyterítékű vadászaton az eredményesség érdekében vadászvendégek nyújtottak segítséget. Gyorsan kialakult a vendéglátások és a vendégjárások rendszere. Már magukat a vadászatokat is úgy terveztük, hogy azok időben ne keresztezzék egymást a meghívandó vendégek vadászatainak a dátumával. Ugyanez működött fordítva is. A teríték 60%-át leadtuk az állomnak közétkeztetéshez, de így is dúskáltunk a vadhúsban. Ez maga volt akkor a vadász Kánaán. Belőlem lett ak