Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Takács Frigyes: Vadászat a Csallóközben
Vadászat a Csallóközben A Rajcsányi Gyula dr. szerkesztette szakfolyóirat sok, vadászt, vadászatot érintő témát szólaltatott meg. Elsősorban hírmondója volt az egyesületi életnek, szabályoknak, lehetőségeknek, melyekről a vadász egyéb technikai eszközök híján nehezen kaphatott hírt. Ekkor jelenik meg először a vadvédelmi tanácsadó, hol a mezőgazdászok is olvashattak a vadászat érdekében használható tanácsokat. Helyet kapott a folyóiratban a Vadászati irodalom rovata is, és ezen a vadászújságon keresztül kezdik el a lövészsportot is szervezni. Később a folyóirat magyar nevét VADÁSZLAP-ra változtatják. Az egymással párhuzamosan szlovák és magyar nyelven futó szaksajtó havonta jelenik meg egész addig, míg a II. világháború kaotikus politikája el nem nyomja mindkettőt. Több olyan publikáció is ismert ezekben a szaklapokban, amelyek csallóközi keletűek. Szakértői kezek írtak a Duna értékes madárvilágáról a szalonkákról, a halmadárról (kormorán), és talán a legtöbb publikációt a Duna árterületén fészkelő rétisasok {Haliaeetus albidlla) kapták. Jellemző a vadászat akkori etikai színvonalára, hogy a szaksajtóban a Duna melletti fészekből kiszedett rétisas fiókákat hirdettek megvételre pl. állatkertek részére, és nem titok az sem, hogy úgy egyéni, mint társasvadászatokon lőtték is őket. František Matouška az 1931,1932, 1933-as években rendszeresen publikált a cseh Stráž Myslivosti szaklapban a Bős, Szap és Bodak ragadozómadár és szalonka híreiről, valamint gyakran jelentek meg tollából hírek a Duna árterületét lakó csülkösvadról is. Ezek az írások a különböző helyen és nyelven szerkesztett és kiadott vadászati szaklapok kooperációjának a termékei. Nem véletlen az sem, hogy a VADÁSZ 1. (nyitó) számában 1927 március 1- én egy, a Csallóközt érintő történelmi cikk jelent meg Fritsch Emil pozsonyi muzeológus tollából. 1924. március 21-én Úszoron egy új patkányszerű állatot fedeztek fel, amely a Csehországba betelepített, és onnan megszökött pézsmapocok egyik példánya volt. Az akkori szakirodalom magyarul is csak ondatrának nevezte meg a jövevényt, habár egy másik, Csehszlovákiában terjesztett lap a (Szlovák) Nimród „patkány hódnak” nevezi. Érdekes, hogy akkor Úszoron (Kvetoslavov) nemhogy folyó, mellékfolyó, de még csak csatorna sem volt. Pár évvel később (1929) szülőfalumban, Diósfórgepatonyban is észlelték az első pézsmapockot, amely esemény itt is nagy port vert fel. Itt sem a rétség csatornákban gazdag területein lelték és fogták el a jövevényt, hanem a faluban, minden víztől távol, a kutyák fojtottak meg egy példányt. Érdekes elolvasni a cikket, hogy milyen nagy reményeket fűztek a pézsmapocok elszaporodásához a szakemberek. Már-már a háborúk közti élelmezési gondokat is megoldani látták általa. Ennek ellenére ez a nem túl nagy testű rágcsáló úgy a mezőgazdászoknak, halászoknak, mint a vízügyeseknek is inkább csak gondot okozott. Emberi erővel nem lehetett megfékez-
