Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Takács Frigyes: Vadászat a Csallóközben
Vadászat a Csallóközben vadászati hírek, azok is csak rendszerint a lótenyésztést említik. Az 1880-tól a különvált és önálló vadászati szaklapként 1920-ig megjelenő Vadászlapban a „Hazai vadászterületek” rovatban a Csallóközről először 1891. március 25-i kiadásban olvashatunk egy bemutató írást az „Aranykert” vadászati lehetőségeiről: Hazai vadászterületek. A Csallóköz. Magyar hazánk minden tájáról olvastam vadászati közleményeket e mesés lapban. Figyelemmel kísértem kilencz éven keresztül, mióta a a vadászati védegylet tagja vagyok, vajon Csallóközből (régi elnevezéssel élve « Aranykert»-ből) akad-e mégis a sok vadászatkedvelő közül valaki, aki a mi -jelenleg a szerénységig leszállt - mulatságainkról is megemlékszik. Hiába vártam, nem akadt! — Mintha Csallóköz már eltörölve volna a földszínéről és vele együtt megsemmisülve az a sok jó lövő híres puskás! — Pedig dehogy is! A volt Aranykert - most már igaz nevén Csallóköz.....Április -májusban már nagy számmal eljönnek a nálunk pólincz-nak nevezett szélkiáltók. Aratás idejére meg már elözönlik földjeinket, úgyannyira, hogy a reggeli órákban, midőn a szigetekről - hol éjszaka tartózkodnak - élelmük megkeresése végett kihúznak a tarlók, illetve keresztesek közé: csekély fáradsággal lehet szép eredményhez jutni. Múlt nyáron, az aratóim után sétálva, egy reggel 4 darabot hoztam ezen roppant vigyázó és jó szemű szárnyasból aggatékra és azután többször egy-egy darabot................Csallóköz belsejében, a Dunáktól távolabb fekvő határokon, a túzokok is nagy számban fordulnak elő és itt költenek is; augusztus 15-ike után a kukoriczákban vizsla elölt könnyen aggatékra hozhatók. A múlt nyáron vizsla előtt nyári fogoly söréttel 11 darabot hoztam aggatékra. ... A cikkből megtudhatjuk, hogy a Csallóköz az apróvad hazája volt. Szinte minden vízi madárra vadásztak abban az időben, és a fogoly volt a Csallóköz legkedveltebb vadászmadara. A törvény 1883-ban tiltotta be a kamrázásukat, amit a csallóközi vadászok nem fogadtak túl nagy megértéssel. A következő a Csallóköz vadászati lehetőségeit bemutató írás csaknem 10 évet váratott magára. 1900. február 15-én megjelenő Vadászlapban ifj. Bartal Aurél karcsai birtokos publikált egy csallóközi beszámolót a vízivadról: A vízi élet ilyenkor a zsombék tömött, buja zöldje alatt pontosul össze; ott úszkálnak a sekély vízben a vadkacsák két faja: a tőkés és csörgő kacsák egész nap. Más fajok ide csak ritkán vetődnek. A nagyobb, de ép oly sekély, nyílt vizeken, melyeket az itteni nép «tavakénak nevez, tömegesen tartózkodnak a szárcsák és vizi-tyukok, melyekre vadászni igen mulatságos és éppen nem nehéz. A sáros, iszapos, lapos szélekben a mocsári szalonka
