Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Takács Frigyes: Vadászat a Csallóközben
Vadászat a Csallóközben A történelem legjelentősebb vadászati törvénymódosítása az Osztrák Magyar Monarchia címere alatt történt 1883-ban. A híres XX/1883. Vadászatról szóló törvény egy modern, az akkori kor vadgazdálkodásának minden részére kitérő jogalkotás volt. Ez a törvény foglalta össze a vad védelmét, a vadászati idényeket, a tiltott vadászati módokat és minden más vadászati tevékenységgel kapcsolatos szabályokat. A vadászati jog továbbra is a földtulajdon elválaszthatatlan tartozékéi volt. Sajátföldbirtokán a tulajdonos, vagy az, akinek a tulajdonos jogot vagy engedélyt adott erre, a XX/1883. törvényben meghatározott korlátok között szabadon gyakorolhatjaa vadászatot, ha az: 1. egy tagban vagy összefüggésben álló részekben legalább 200 holdra (115 hektár) terjed, holdját 1600 négyszögölével számítva, habár több határban fekszik, vagy utak, vasutak, csatornák, folyók vagy patakok által hasittatik is; vagy ha a földbirtok 2. kétszáz holdnál kisebb ugyan, de kertileg miveltetik és kerítéssel vagy árkolattal el van zárva, belső telket, szőlőt vagy állandó szigetet képez; 3. az egy tagban legalább - holdját 1600 négyszögöllel számított - 50 holdat (28,75 ha) tevő földbirtokok tulajdonosai összefüggésben levőföldjeikre nézve a vadászati jog gyakorlására egyesülhetnek, a mennyiben az egyesitett területek a 200-1600 négyszögöllel számított - holdat elérik. A legrövidebb bérleti idő 6 év volt. A vadászat gyakorlóitól megkövetelték a magas színvonalú vadászati kimutatások kidolgozását. Törvény irányította a vadász-statisztikák vezetését, azok nyilvánosságra hozását, esetenként a sajtóban történő publikálását is. Ez az a történelmi határ, mikor már nyomon voltak követhetőek az akkor még történelmi Magyarország vadászati eredményei és minden, ami a vadászattal kapcsolatos. Természetesen ez alól nem volt kivétel a Csallóköz sem. Megjegyzendő, hogy sem az önálló vadászterülethez elegendő 200 hold földbirtok sem pedig az összekapcsoláshoz szükséges 50 hold „részvadászterület” tulajdonlása a csallóközi parasztság körében nem volt jellemző jelenség. Ez még a legnagyobb gazdák köreiben is ritkaságnak számított. Mivel a konszolidálási években a királyi vadászterületeken (pl. Gödöllőn) mintaszerű vadgazdálkodás indult, és ez mintául szolgált több nagybirtoknak is, az arisztokrácia azért lobbizott, hogy minél több közép- és nagybirtokos kövesse Gödöllő példáját. Végül a 19. század második felében, az akkori kor főúri rétegeinek a köreiben már divattá vált a zárt térben folytatott vadgazdálkodás. Ezzel igyekeztek ellensúlyozni a szabad területeken gyakorolt túlzott vadászat okozta vad megfogyatkozását. Sok vadaskert épült abban az időben és ezekhez csatlakoztatva még több szabadvadászatra alkalmas szabadterület szolgálta ki a frissen bekerített vadaskerteket. Csak pár példát említve a 19. és 20. század fordulóján épült meg Tribecsben, a Habsburg-Lotharingiai József Ágost főherceg által létesített
