Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Marczell Enikő: Kisudvarnok. Krónikás feljegyzések egy csallóközi kisközség múltjáról, jelenéről
Marczell Enikő A falu régi paraszti életrendjének szigorú törvényei voltak. Mindennapjaikat gazdagon átszőtte a szokásvilág, a néphit, a hagyomány. Megtartották a karácsonyi, a húsvéti ünnepkör valamennyi szép népszokását, még az elmúlt század ötvenes éveinek elején is. Ezeknek a szokásoknak egyike-másika az új évezredben életre kelt megint. ,A léleknek ünnepek kellenek, hogy a mindennapi munka egyhangúságát, a fárasztó köznapiasságot a belső nyugalom ellensúlyozza.”4 Karácsony vigíliáján ezért a falu férfijai és ifjai a helyi népdalkor férfitagjaival ma is - az éjféli mise előtt - házról házra járva karácsonyi énekekkel köszöntik a világmegváltó Kisdedet. Azután megkondul a kicsi templom harangja is a domb tetején. Hívja a lelkeket. Szentmisére hívja, mert Gyermek született nekünk. Kondul a harang, s a templomba sietnek a mendikások is mind. Messzire világít a kicsi templom ablakán át szent karácsony fénye a domb tetejéről, megtelik a templom valamennyi padja, és szól a harang és zendül az ének: „Ó gyönyörű szép, titokzatos éj...” 4 Marczell Béla: Naptár és néphagyomány. Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 9., Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya, Dunaszerdahely, 1997., 6.o. Az apróbbak szintén illő módon hódolnak ezen a nagy ünnepen a jászolban melengetett Gyermeknek, mert Kisudvarnoknak betleheme is van ilyenkor a „falu háza” előtt. Fából faragott betleheme minden advent, karácsony idején, ahova esztendőről esztendőre elzarándokolnak oktatóikkal és szüleikkel az iskola kucsmás, bundás „pásztorai” meg „napkeleti bölcsei”, „hírvivő angyaluk” tanácsára követve a fényes csillagot, hogy a mi Urunknak tiszteletet tegyenek. Meg is találják Öt az istállóban, ott, a „falu háza” előtt, ahol nagy örömről és mennyből az angyalról szól az ének. így dalolnak a jászolban fekvő Betlehemi Hercegnek, akinek elveszett a báránykája. Csak olyan elveszett báránykák ne legyünk mi soha, akik többé meg nem kerülnek. Azok legyünk inkább, kiknek lelkében „fogyhatatlan, csodálatos éjjé” fényesül ez a végtelen karácsonyi történet egyszer. Talán így is lesz. Hiszen mégiscsak a mindenható Istenfiú álmát vigyázza az a betlehemi jászol minden karácsony idején. Vajon hány emberöltő egy falu élete? Hány embersors, hány emberiélek szőtte tarka szőttes? Mennyi örömből, bánatból, ábrándból, titokból készül? Nem tudja senki. A mi falunk sok emberöltő alatt szövögetett színes köntöse eddig igazán takarosra sikerült. Bár több nemzedéknyi idő múlva is így lenne, mert vannak tájak, melyeket szívvel keresünk fel... vidékek, ahova hazamegyünk.
