Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Marczell Enikő: Kisudvarnok. Krónikás feljegyzések egy csallóközi kisközség múltjáról, jelenéről
Marczell Enikő Attól az évtől kezdve a fontos és feltétlenül tudnivaló ügyeket nem dobolták ki többé, hanem hangosanbeszélőn adták tudtára a falu népének. Nagyudvarnok utolsó dobosa Purczell Ferencné volt, és Patassy József Kisudvarnoké. 1964-ben nemzetgyűlési választásokat tartottak. Szalai Istvánt meg is választották elnöknek. Az maradt egészen 1990-ig. Nagyudvarnokon még 1949-ben megalakult az egységes földműves szövetkezet. Vidám népmulatsággal meg is ünnepelték. Már abban az évben villannyal világítottak a faluban. A kisudvarnokiaknak erre még várniuk kellett kilenc kerek évet, mert a közös gazdálkodásnak ellenálltak 1952-ig. Akkor - hét kisparaszt kivételével - valamennyi gazda belépett az EFSz-be. Csibrey Sándor lett a szövetkezet első elnöke, majd Marczell Mihály, utána Bugár Béla. 1960-ban az egyesült szövetkezet tagjai - mind a százharminchárman - a nagyudvarnoki Ürögi Józsefet választották meg vezetőjükül. Az első öt esztendő búzatermése hektáronként 35 métermázsa volt, az egy tehénre eső tejtermelés pedig 3 044 liter. A faluban működött még apróállat-tenyésztő és zöldségtermesztő szövetkezet is. Elnökük a kisudvarnoki Almássy Frigyes volt. A hatvanas évek közepén óvoda épült Kisudvarnokon. A nagyobbaknak meg új iskolája lett. Közös iskolája a két szomszéd falunak, amikor „egybekeltek”. Az új, közös iskolát az Orbán házaspárra, Orbán Gyulára és Orbánná Kovács Saroltára bízták, Orbán Gyula irányításával. Az óvoda vezetője 1979-ig Tóthné Gróf Emília lett, majd Horváth Adél, később Szitás Terézia, még az ezredfordulón túl is egy ideig. Ma Kálmánná Baranyai Zsuzsa igazgatja az aprók birodalmát. Csallóközudvarnok mindennapjaiban - Véghné Stemmer Mária elnök vezetésével - igen szorgosan tevékenykedett a polgári ügyek testületé (PÜT). 1960- ban alapították a testületet, még a két falu közös történetének elején. Ott is voltak azután minden jeles életfordulón. Névadó ünnepségeken köszöntötték az újszülött polgárokat, az útjuk végéhez érkezettekről pedig mindig megemlékeztek a temetéseken. Nőnapot szerveztek, látogatták a közösség idős tagjait, és elbúcsúztatták a falu bevonuló regrutáit. Illő fogadást rendeztek a katonaságtól leszerelt hazatérőknek is. Az ilyen jeles napok megünneplésébe szép sikerrel vonták be a falu kulturális, társadalmi közösségeinek tagjait. A falu társadalmi élete igazán tarka volt. Szorgoskodott az önkéntes tűzoltótestület, melynek vezetői éveken keresztül Cséfalvay Béla és Radics János voltak. 1980-tól idősebb Varga István és idősebb Kiss István igazgatta őket. 1960-tól - röpke pihenő után - felébredt a szendergő Csehszlovákiai Magyarok Kulturális Szövetsége is. Almási Frigyest kérték fel elnökül. Később Bazsó Albert, Marczell Dániel, Marczell József, Marczell Ilona is irányítói voltak a helyi
