Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Marczell Enikő: Kisudvarnok. Krónikás feljegyzések egy csallóközi kisközség múltjáról, jelenéről
Marczell Enikő falusiak. Két táblát vándoroltattak házról házra. Az egyiken az állt: „Tűzoltóelőfogat fecskendőre) a másikon: „Tűzoltóelőfogat kocsira . Az egylovas gazda a kocsira szóló táblát, a módosabbja - akinek több lova volt - a másikat kapta. A község tűzoltói nemcsak a tűz elleni védekezésben jeleskedtek. Tagjai voltak a helyi dalárdának és a színjátszók társaságának is. Az első színdarab bemutatójakor éppen 1928-at írtak. A Pintyőke betanítója Hlavaty Gábor volt, s az előadás szép sikert aratott. 1931-től dr. Erényi Margit vezényletével játszották - szintén szép siker-Templom lett a kápolnából a Szentháromság rel még a környező falvakban tiszteletére is - a Katóka őrmesternét, az Árva Rózsit, A falu rosszát, A piros bugyellárist, A gyímesi vadvirágot és még több, ezekhez hasonlatosan divatos népszínművet. 1938-ban meghozták az első bécsi döntést, a Felvidék visszatért, Csicsay Benedek tanító úr pedig vezette a falu nyalka leventéit, és megszervezte a kisudvarnoki dalárdát. Megalakult a Kálót (katolikus legények), és „szárba szökkent” a Kalász (katolikus leányok). 1945-ben azután mindennek vége lett. Kassán kormányprogramot hirdettek, és ott maradt a Felvidék népe a szülőhazában hontalanul. Nem volt magyar művelődés, nem volt magyar kulturális élet. Csak remény a változásra, amit 1948 mégiscsak meghozott, s a magyar művelődés újjáéledt. A faluban tanító Renczés házaspár igazgatásával munkálkodni kezdtek a színjátszók megint. 1951-ben megalakult a Csehszlovákiai Magyarok Kulturális Szövetsége. Ismeretterjesztő előadásokat is szervezett. A népes közönség tündérlakról: Ilka szi
