Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Nagy Iván: A Karcsa helynév eredete és lehetséges etimológiái
A Karcsa helynév eredete és lehetséges etimológiái 1186: Charta, 1215: Corcha, 1240: Carachaf 1243: Caraha, 1248: Karcban és Carachan, 1253: Karcba és Karcza, 1255: Karasha, 1315: Karcba, 1347: Karcza,26 27 28 1476: Karcba, 1683: GarschaF 26 Krajcovic 2011:100 27 Bartal 1941: 26 28 Bartal 1941: 16 29 Bartal 1941 A kérdéses helyre vonatkozó egyéb nyelvi adatok A névkeletkezés körülményeinek a megragadásához fontos, hogy ne csak a település nevének történeti hangtani és alaktani vizsgálatából induljunk ki, hanem vegyük figyelembe a kérdéses helyről ismert egyéb adatokat is. Ha ezekre a fönnmaradt egyéb adatokra is komoly figyelmet fordítunk, és ezeket szem előtt tartva- ha nem is föltétlenül mindig közvetlenül - a valós nyelvhasználatra következtethetünk. A Pozsony megyei Karcsa esetében 13. századiaknál korábbi adatokat nem találunk. A legkorábbi adatoknál elsősorban azokat a határ-, erdő-, víz- és személyneveket vehetjük figyelembe, amelyeket a Pozsony megyei Karcsáról Bartal Aurél mélyrehatóan tanulmányozott és közölt.29 Ezek között számos 13. századra viszszavezethető oklevél határjárási adatait és személynevei vizsgálhatók. A Bartal által közzétett határjárások 13. századi adatai között Arkyerdő {Aruk erdő), Apróhalom, Fövényszem {Fuenzoim), Kanyar ér, Középerdő, Láposér {Lopusér), Vizf orrás, Gércs (Kech), Középtelek,Agtó, Bárcs {Bárch\ Gyolcs stb. tulajdonnevek szerepelnek. A felsorolt adatok arra utalnak, hogy - bár feltételezhető néhány integrált tulajdonnév - a 13. században teljes magyar nyelvi közeget és magyar nyelvű névhasználókat tételezhetünk fel. A magyar megnevezések mellett mindezt a magyar nyelvi elemek is alátámasztják {erdő, halom, ér, víz, telek stb.). A 13. századi személynevek között olyanokat találunk, mint Rémig, Étre {EturuE), Magyar, Mortunus, Barnabás, Dubor, Zolougoz, Bertalan, Lancrab, Bodó, Búzád, Beled, Ebed, Tekse, Iván, Damasa stb. A személynevek tipikus, a korra jellemző magyar és nem magyar (szláv, német, latin, biblikus stb.) eredetűek. Az idegen- integrált - személynevekről maga Bartal is kinyilvánította véleményét, amely szerint a német, szláv, latin és biblikus eredetű személynevet az idegen eredetű
