Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Gaučík István: Egy folyamat állomásai: Dunaszerdahely pénzintézetei 1872-1913 között
Gaucík István ni a papírpénz inflációja miatt.6 Az adósleveleknél a kölcsön biztosítékát az adós ingatlana alkotta, melyre a kölcsön betáblázást nyert az adós lakóhelye szerinti szabad királyi városnál vagy vármegyénél. A betáblázásokat az 1723: CVII. te. szabályozta, mely alapján nyilvános betáblázási jegyzékeket kellett vezetni. Ennek eredményeképpen a hitelezők könnyebben, de nem garantáltan juthattak hozzá kölcsönzött tőkéikhez.7 6 Szlemenits Pál: Közönséges törvényszéki polgári magyar törvény. III. kötet, Snischeck Károly G. betűivel, Pozsony 1823.186. Kelemen József: A magyar hitelügy története legújabb időkig. Sárkány Ny., Budapest 1938. 11. 7 Gellén Klára: Föld, hitel, bank - jelzáloglevél. Acta Universitatis Szegediensis : Acta juridica et politica, 58. évf. 2000.165-166. 8 Czuczor Gergely — Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. VI. kötet, 6. rész, Emich Gusztáv, Pest 1862. 1188. 9 Grünwald Béla: Széchenyi magánhitelügyi koncepciójának szellemi és gazdasági előzményei és következményei a rendi Magyarországon 1790-1848. Dunántúli Egyetemi Nyomda, Pécs 1927. 49-54. A nemesi birtok elzálogosítása záloglevél8 útján biztosabb ügyletnek tűnt, hiszen az elzálogosító hosszúlejáratú kölcsönhöz jutott. A zálogba vetés általában 32 évre szólt. Ennél a hitelműveletnél azonban nem minden esetben volt szó tiszta kölcsönzésről. A zálogbavető (hitelező) a birtok jogvédelmét magára vállalhatta. Az adós pedig biztos lehetett a kölcsön hosszú távú biztosításában és a birtok meghatározott idő utáni visszajuttatásában. A problémát az adott zálogbirtok gazdaságosságának a fenntartása alkotta. Az adós nem fejleszthette, ezért a gyakorlatban a nemesek más, fontosabb birtokaikra fordították a felvett hitelt. Természetesen a hitelező megvalósíthatott a záloglevélben foglalt feltételek szerint befektetéseket. Az adós (zálogos) örököse a zálogidő leteltével a zálogösszeg kifizetését és a befektetések megtérítését követően visszaválthatta a nemesi birtokot. A zálogvisszaszerzés azonban gyakran hosszadalmas volt és a rendi nemesi társadalom konzervatív gondolkodását tükrözte vissza.9 Egy másik nézőpont szerint kétféle hitelezési gyakorlat terjedt el: a személyes hitel - rövid távú -, melynél az adós személyi és vagyoni megbízhatósága volt elsőrendűen fontos, és a valóságos biztosítékon, jelzálogon nyugvó hitel. Ez utóbbinál vált lehetségessé a hosszabb távú törlesztés. A személyes hitel a kereskedelmi élet - köztudottan kockázatosabb - kölcsöneit jellemezte, míg az ingatlanokra kivetett jelzálogügyletek inkább a birtokosokat. Erdélyi János plasztikus véleménye szerint „(...) ezen kereskedői hitel erőssége nem annyira
