Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (23. évfolyam, 2005-2014)
Csóka Ede: Vőfélykönyv
Vofelykonyv mennek. Ekkor a menyasszonyt keresztanyja vagy nasznagya felesege a sekrestyebe kiseri a beszentelesre (olalasra). Utana az ifju ferj jobbjan vezeti ki ifju feleseget a templombol. Utanuk a ket nasznagy megy egy-egy koszoruslannyal, majd a tobbi koszoruslany a legenyekkel es vegiil a vendegek. Az ifju par a templom elott fogadja az ismerosok szerencsekivanatait. Az eskiivo utan hazakiscrik az ifju part, hogy az aldast hazavigyek, vagyis, hogy az elso utjuk a hazaseletben haza vezessen. Hazaerkezve a vofely a kovetkezoket mondja: Legyen az Istennek dicsose'g az egbe'l Szerencsevel vittuk e nagy dolgot vegbe. Legyen a jo Isten mindig a vezerimk, Addig is, amig csak itt e fbldon elunk. Valjek az uj parnak mai eskuvoje A lelke javara es orbk udvere. Jo Isten alddsa szalljon a fejukre, Legyenek boldogok, s vidamak brokre. Vagy: Itt vagyunkjo szidok, az oltartoljottunk, Az Ur Je'zus is ott vala kozottimk. Hallotta az eskut, amit ok tevenek, Hogy az oltar elott egymase' levenek. Mai faradtsagunk nem volt dm hiaba, Mert nagy kincset hoztunk e becses csaladba. Eld kincs ez, s a volegenynek draga, Mert toleJagg egeszfoldi boldogsaga. A vacsora elkeszfteseig es az asztalok megteriteseig a vendegek vagy a lakodalmas haznal, vagy egy, erre alkalmas teremben tancolnak, mulatnak. A mulatozas megkezdesere a vofely biztatja oket. Mostpedig tancrafel, szoljon a cimbalom, Mert csak most kezdodik a lakodaloml Aengjen a vig nota, ropjuk a tanc-ritmust! Nosza hat zeneszek, szoljon hat a virtus! Mikor elkesziilt a vacsora, megterftettek az asztalokat, a vofely vacsorahoz hivja a vendegeket:
