Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (23. évfolyam, 2005-2014)

Miklós Péter - Žiak, David - Hulejová Sládkovičová, Veronika: Északi pocok a Csallóközben

Miklos Peter, Ziak David, Hulejova Sladkovicova Veronika

A Csallokoz teriileten is leginkabb lapos elohelyek maradvanyaiban, azok parti zonajaban fordul eld, ahol foleg nad es sas alkotja a novenyzet tulnyomo reszet.

Az eszaki pocok erzekenyen reagal a kornyezeti feltetelek ingadozasara. A populaciok fennmaradasa szempontjabol alapveto a teriilet megfelelo vizellatottsaga. Az elohely elegtelen vizellatasa fokozott feltoltodeshez, vagy szelsoseges esetekben a teriilet kiszaradasahoz vezethet. Drasztikus atalakulast okoz azonban az elohely tartosan magas vizborftasa is, mely a sasos foltok kiritkulasat, kedvezotlen atalakulasat okozhatja (Gubanyi 2007, Gubanyi et al. 2009). Ezeknek a folyamatoknak a kovetkezmenye, hogy az elohelyek beszukiilnek, fragmentalodnak, majd teljesen megszunnek. Az elofordulasi helyek szambeli csokkenese es nagymerteku elszigetelodese a legfobb veszelyezteto tenyezoi az eszaki pocok fennmaradasanak. Az ember a taj vizdinamikajat elsosorban melioracios aktivitasaival valtoztatja - szerteagazo vi'zelvezeto csatornarendszerek kiepitese, nedves retek felszantasa, lapok lecsapolasa stb. Ezek a tenyezok negativ kihatassal vannak a termeszetes vizrendszerre. A melioracio a Csallokozben is fontos tenyezoje az eszaki pocok elohelydegradaciojanak es teriiletvesztesenek. A beszukiilo elohelyek elszigetelodese megfeleld okofolyosdk hianyaban gyorsan novekszik. A teriiletvesztes es a fokozodd fragmentalodas merteke visszafordithatatlan folyamatokhoz vezethet, melyek kisebb allomanyu pocokpopulaciok kihalasat eredmenyezhetik.

Koszonetnyilvanitas

A munka a Microtus LIFE08/NAT/SK/000239 projekt tamogatasaval jott letre.

Irodalom

AmbrosM. 2010. Hrabos severskypanonsky (Microtus oeconomus mehelyi): historic! objavenia a vyskumu na Slovensku. Ochranaprirody, 26: 9-18.

DudichA., Lysy J., StollmannA. 1985. Sucasnepoznatky o rozsireni drobnych zemnych cicavcov (Insectivora, Rodentia) juznej casti Podunajskej mziny. Spravodaj Oblastneho podunajskeho muzea v Komarne, Prirodne vedy, 5: 157-186.

Ehik G. 1928. Nehany adat Magyarorszag emlosfaunajanak ismeretehez. Annales Musei National! Hungaricae 15:195-203.

Feriancova-Masarova Z., Hanak V. 1965. Stavovce Slovenska IV. Cicavce. Vydavatel'stvo Slovenskej akademie vied, Bratislava. 332pp.

Greschik J. 1910. Hazai ragadozo madaraink gyomor- es kopettartalom-vizsgdlata. Aquila 17:168-179.