Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (22. évfolyam, 2000-2004)
Barsi Ernő: Somorjai diákok népdalgyűjtése 1927/31-ből
veled. ímé tehát akár kell, akár nem, én amit itt, amott hallottam hozzá, ide írom”. Ettől az időtől kezdve már sok vidéki iskolában akad olyan tanár, aki népdalgyűjtésre biztatja tanítványait. A reformkori pápai Református Kollégiumban Bocsor István, az 1848/49-es szabadságharc leverése után Sárospatakon Erdélyi János ösztönzi gyűjtőmunkára a diákokat. 1855-ben írja Magyar népmesék című könyvének előszavában: „Megváltozott körülmények között még mindig gyűjtök. Segédeim a jó régi társakon kívül a sárospataki tanulóinak közül néhány, kik a néppel közvetlenül érintkezvén, eredeti közléseket adhatnak”. Csaknem fél évszázad múltán, 1912-ben a már 23 éve fennálló Magyar Néprajzi Társaság Erdélyi János emlékének áldozva Sárospatakon tartotta első vidéki vándorgyűlését. Ezen a vándorgyűlésen megalakította a nemzetközi Folklóré Fellows magyar osztályának első vidéki gyüjtőszövetségét. A Főiskola tanári karának irányításával az ifjúság közül 59-en kötelezték el magukat a gyüjtőmozgalomnak. A Magyar Néprajzi Társaság úgy tervezte, hogy 1914-ben, Erdélyi János születésének 100. évfordulóján a Magyar Népköltési Gyűjtemény külön köteteként fogja megjelentetni a diákok gyűjtését. A pataki diákok oly lelkesedéssel fogtak hozzá gyűjtési útmutató segítségével a munkához, hogy 1912-15 között az országosan gyűjtött 18.901 népdalszövegnek kb. 44%-át, közel 9.000 népdalszöveget, mondókát, népmesét ők gyűjtötték. Sajnos, az első világháború kitörése és tragikus kimenetele nemcsak a gyűjtés kötetté válását hiúsította meg, hanem a gyűjtőszó vétség működésének is véget vetett. Évek múlva újította csak fel Dr. Újszászy Kálmán az általa vezetett Faluszeminárium által a pataki diákok népdalgyüjtő munkáját. A gyűjtött anyag sajnos, a mai napig kiadatlanul hever a Néprajzi Múzeum Adattárában, részben a sárospataki Nagy könyvtárban. Noha csak szövegek kerültek lejegyzésre, mégis igen értékesek ezek a lejegyzések, mert pontos adatokat szolgálnak arról, hogy a 20. század elején Patakról a Felsö-Tisza vidékig milyen dalokat énekeltek. Diákgyűjtésekről szólva feltétlenül meg kell említenünk azt a szinte mozgalommá szélesedett gyűjtőmunkát, mely Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön Konsza Samu irányításával bontakozott ki a Székely Mikó Kollégiumban. Ö is, miként nagy elődei: Kriza János és Benedek Elek, Erdövidék fiaként született 1887-ben Nagybaconban. Az első világháború katonai szolgálata után 1925-ben foglalta el tanári székét Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban. Már 1927-ben hozzáfogott diákjaival Háromszék megye népköltészetének összegyűjtéséhez. Évtizedeken át folyt ez a gyűjtőmunka, s közben a népdalgyüjtő diákok közül olyan kiváló
