Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (22. évfolyam, 2000-2004)

Darnay Zsolt: Farkass Mihály mint tanfelügyelő és iskolaalapító

A tanítói jövedelmekről Komlóssy Ferenc 1896-ban kiadott müvében megállapítja, hogy anyaggyűjtése idején részben a Pogány-féle Visitátióban (1846) megadottak voltak érvényben:

1. A

bakai határban 246 FI-öl belső telken kívül 4 hold szántóföld és 3 hold 787 H-öl legelőilletőség.

2. A

nádasdi határban 3 hold szántóföld, melyből azonban 1 hold 480 “l-öl csak kegyelemből adatott, amit a közbirtokosság elvehet a kötelességének meg nem felelő mestertől, de iskolai célon kivül másra nem fordítható.

3. Esztendőbeli

(párbér) készpénzben úgy Bakán, mint Nádasdon minden gazdától 15 kr. pengőpénzben, zsellértől 7 és fél kr. pp., vagyontalan özvegyasszonytól 3 és fél kr. pp.. Ugyanaz gabonában: Bakán a felhők elleni harangozás díjával együtt gazdától egynegyed mérő és egy kosár kétszeres, mind tetézve, „elsőrendű zsellértől (házas zsellér)” egynegyed mérő kétszeres csapva. Nádasdon pedig harangozási díj nem lévén, egyes gazdától jár egynegyed mérő tetézve, elsőrendű zsellértől egynyolcad mérő szintén tetézve.

4. Tüzelöfa

Bakáról 1 öl, Nádasdról fél öl lágy fa.

5. Gyermektanításért

negyedévenként „a kenyérváltsággal együtt” 18 kr. pp..

6. Stóla

fejében: öreg temetésétől 15 kr. pp., gyermektemetéstől 9 kr. pp., a búcsúztató minden verséért 3 kr. pp., libera 12 kr. pp., hirdetőcéduláért 7 kr. pp., esküvőtől 1 pint bor ára („idegentől kétsoros”), halotti harangozásért 7 kr. pp..

7. Közönséges

misétől 12 kr. pp., liberával 24 kr. pp..

8. Sátoros

ünnepeken a perselypénznek egyharmada.

9. A

házszentelési jövedelemnek egyharmada.

10. A

bakai közbirtokosság kegyelméből az itteni temetőnek kaszálási haszonvétele.

Ezen jövedelmekből elesett a nádasdi 3 hold szántóföld, a nádasdi gyermekek után élvezett tandíj és a házszentelési jövedelem, mely még 1865 körül megszűnt. Elesett továbbá a jegyzői teendőkért járt tetemes mellékjövedelem is. Ezekkel szemben némi javulást eredményeztek a tandíjak, amelyek 1870-től kezdve 1 frt 50 krra lettek emelve, illetve az ismétlő oktatásért járó 30 forint. A bakai kántortanítói javadalmakhoz tartozó mintegy 100 öl hosszú Csiliz-part botlófákkal volt beültetve, ám ezeket a fákat ősidőktől fogva ültetőik és azok utódai használták. „A kántortanitónak csak annyiban használtak, hogy árnyékukban megpihenhetett, ha földjeihez kigyalogolt.”57