Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (21. évfolyam, 1999)
Szerencsés Magdolna: Nyékvárkony község külterületének földrajzi nevei (részlet)
A történet Méhes Tituszról szól, akinek itt Keskeny-émél volt dűlője. A gazda személy szerint nem aratott, az aratását mindig kiadta. Az aratóknak az ebédet a felesége hordta. Egy alkalommal Méhes Titusz is elkísérte a feleségét. Mivel sok „ér” volt itt, Méhes Titusz nem akarta, hogy a bakancsa sáros és vizes legyen, szólt a feleségének (lévén, hogy erős asszony volt a felesége), hogy a hátán vigye őt át. A feleség hátára vette az urát, de valahogyan rossz helyre lépett, minek következtében megbotlott és szinte átcsapott felettük a víz. Átkozta a dűlőjét Méhes Titusz, haragudott a vízre nagyon.” 47. Darvas-tó Valamikor sok daru madár volt ezen a vidéken, feltételezhető, hogy Darvas-tón volt a tanyájuk. Ezen a területen a túzok is előfordult. 48. Árnyék Árnyéknak ismerték a falubeliek a nyéki oldalon, már Dercsika felé vezető határrészt. Árnyék lehetett azért is, mert messze esett a falutól, de az is lehet, hogy árnyékos liget húzódott ezen a részen, más szóval árnyéka volt a határnak. Csak kevés embernek volt itt földje. Az Árnyék egy része Nagy Lőrinc-tag volt, (Horváth Pista bácsi - az egyik adatközlőm dédapjáé) aki 60-80 magyar holdon gazdálkodott. 49. Magla dűlő Máglya Mágia A pogány világban az Istent úgy tisztelték, hogy áldozatokat mutattak be a tiszteletére. A legkedvesebb állataikat áldozták fel és elégették őket. A füst az ég felé szállt, az imádott Isten felé. Rudi bácsi pontosan emlékszik erre a dűlőre. Az 1960-as években a JRD bükköt vetett erre a területre (magnak). Szemébe tűnt, hogy kb. 3 ár nagyságban a föld magasabb volt a többi résztől. Később hallotta, hogy ezen a helyen tartották az Isten-tiszteleteket, a sok hamu mindig ott maradt, amitől magasabb lett a föld. 50. Fúrórét dűlő Túrórét dűlő E dűlő esetében személyesen érdeklődtem a helyi szövetkezetnél, és megerősítették, hogy Fúrórétről van szó. A falubeliek, pedig Túrórét dűlőként ismerik. Igaz, a régi írás, térképrajzolás idején az „F” és a „T” betűt nagyon könnyen lehetett változtatni, hiszen a két mássalhangzó alakilag egyforma. Kis terjedelmű dűlőről van szó, a nagysága kb. 1 hold.
