Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (21. évfolyam, 1999)

Szalay Piroska: Dunaszerdahely földrajzi nevei

új sporttelep létesítését határozták el. 1953-ban ünnepélyesen átadták a sportpályát, amely ma is működik. Az elnevezés innét ered. Ma a Fő utcát köti össze a Lőrincz Gyula utcával.

28. Városi

temető (1950)

Előtte: szántóföld. A Kisudvarnoki úton található. 1950-ben felszámolták a korábbi Temetősori temetőt.

29. Kisudvarnoki

út (1920)

Előtte: nem hivatalosan - Udvarnoki út. Ez az út a mai Múzeum utca folytatása. 1904-től itt volt a vágóhíd. 1954-től csak kényszervágásokat végeztek. A 70-es években megszűnt. A vágóhíd épülete mögötti Sinter-tó területén ma jégpálya van. Emellett van a városi temető. Az út másik oldalán kavics- és homokbánya volt. 1936-37-ben felszínre kerültek különféle tárgyak: csiszolt kőbalta, bronz karperec, agyagedények. Találtak őskori sírokat is, amelyekből urnák kerültek elő. A lelet tárgyai a városi múzeumban találhatók. Ma itt gyümölcsös és gokardpálya van.

30. Vásártér

(1990)

Előtte: nem volt neve. Az 1893-as térképen a Vásártér elnevezéssel található. Ez a rész egészen a Sinter-tóig húzódott. Ma középiskola épülete van itt.

31. Štefánik

utca

(1991)

Előtte: 1920-1945, Vásártér; Bivalykert; 1950-1990, Fučík

utca.

Az 1893-as térképen már jelezve van mint Bivalykert, Vásártér, amely a Fapiacra és a Szénatérre vezetett. A Fapiacon a parasztok árulták a fát, a rozsét. A Szénatéren a széna cserélt gazdát. Ezen az utcán haladt a „Ponvágli” (kisvasút) a keményítőgyárba.

A felszabadulás után gyors fejlődésnek indul. A kimért telkeken egymás után épültek a családi házak.

Štefánik - magas rangú katonatiszt, generális, aki fontos szerepet játszott az 1. Csehszlovák Köztársaság megalakulásában.

32. Május

1. tér (1950)

Előtte: 1900-1949: Temetősor.

A XX. század első évtizedeiben még nagy részben vízzel borított terület volt. A tér északi oldalán egy sor alacsony, nádfedeles házikó állt, a sarkon pedig a temető. A házsor is erről kapta a nevét (Temetősor). A vízzel borított részt Zipszer-tó néven emlegették. A tó története: Az 1880-as években egy hideg őszi vasárnapon a kormánypárt szóno