Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (21. évfolyam, 1999)
Varga Ágnes: A Nagy- és Kis-Duna víznevei a dunaszerdahelyi járásban (részlet)
Az anyaggyűjtés és közlés módja Az anyaggyűjtést összesen harminc dunaszerdahelyi járásbeli községben végeztem, amelyek a Nagy- és Kis-Duna ill. azok mellékfolyói mentén terülnek el. A gyűjtéshez térképet és diktafont használtam. Igyekeztem mindig megfelelő adatközlőt választani, ami nem volt egyszerű feladat. A lakosság egyes rétegeinek névismerete nagy mértékben különbözik, függ az emberek foglalkozásától, munkaterületétől, korától, nemétől, műveltségi szintjétől, helybeli voltától. A hivatalos, telekkönyvben is rögzített dűlő ill. vízneveket a falu lakosságának nagy része ismeri, a szájhagyományban élő megnevezések ismerete azonban nem ilyen általános. A jelentősebbek szélesebb körben elterjedtek, a jelentéktelenebbeket viszont csak kevesen ismerik. Ezért adatközlőimet igyekeztem az olyan emberek köréből választani, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak vagy álltak a természettel, esetleg foglalkozásuk is ahhoz kötődik - pl. halászok, vadászok, erdészek, gátőrök, méhészek, földművelők. Ebből adódóan adatközlőim nagy része férfi volt. Korukat tekintve általában idősebb vagy középkorú emberek voltak, mert a fiatalabb nemzedék - akik közül sokan a városban dolgoznak vagy nem a falu szülöttei - csak kevéssé ismeri a régebbi megnevezéseket. De a túl idős adatközlő kiválasztása sem volt minden esetben célravezető, mivel korából adódóan esetleg már nem volt azon az értelmi színvonalon, hogy segítségemre lehetett volna. Voltak olyanok is, akik a térkép használatában nem voltak járatosak, így nem tudták lokalizálni a felsorolt helyeket. A nevek ismerete függ attól is, hogy a faluhoz közel vagy távol esik-e az adott vízfolyás. Ha a folyó vagy patak a falutól néhány kilométerre fekszik, ennek előnyeit a lakosság csak kis mértékben tudja kihasználni, ebből adódóan megnevezésekkel is csak ritkán illetik. A legtöbb víznévvel azokban a falvakban találkoztam, amelyek közvetlenül valamilyen folyó vagy patak partján terülnek el. Az összegyűjtött megnevezéseket az egyes települések szerint csoportosítottam. Feltüntettem, hogy milyen vízrajzi alakulatról van szó, természetes vagy mesterséges, folyó- ill. állóvízről. Amennyiben az adatközlő megtudta mondani, a megnevezés okát is feltüntettem. A Víznevek c. fejezetben az összegyűjtött neveket kiejtés szerinti írásmódban közöltem,1 a helyi nyelv1 v. ö.: Szabó Géza: A magyar nyelvjárások. Tankönyvkiadó, Budapest, 1991 A csallóközi nyelvjárásra jellemző az erős í-zés, a zárt e használata, a kisebb
