Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (21. évfolyam, 1999)

Varga Ágnes: A Nagy- és Kis-Duna víznevei a dunaszerdahelyi járásban (részlet)

Ez az állandó víztől való félelem az ellene való védekezésre ösztönözte az itt élőket. A hivatalos árvízvédelmi intézkedések Luxemburg Zsigmond uralkodása idején kezdődtek. 1426. évi oklevelében Somorja lakóit az árvíz elleni védekezésre szólította föl.1

Az emberek főleg mellékág-elzárásokkal, töltések építésével igyekeztek védekezni. Ezt az intézkedést a későbbi századokban sok hasonló követte, pl. az 1569-i 21. t. c. Pozsony és Komárom vármegye jobbágyait arra kötelezte, hogy a tizenkét napi robotból hatot a töltések javítására fordítsanak.

elolvadt, az egész országban árvizet okozott.

A Somorja c. gyűjtemény említi még az 1458-as, 1568-as és 1809-es nagy árvizeket.

1 v. ö.: Somorja-történelmi olvasókönyv (szerk. Bárdos G.-Presinszky L.-Végh L.). Somorja, 1996, 78.

Zsigmond király a város polgárainak kérésére külön rendelkezik az árvíz elleni védekezésről. 1426. évi oklevelében megemlíti, hogy a Duna már évek óta kitér medréből és elönti a csallóközi falvakat, szántókat, ezért a töltések rendben tartására kötelezi a birtokosokat.

2 v. ö.: Inceft Géza: Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata. Akadémia Kiadó, Budapest, 1970,61-65.

Ez a 19. századi vízszabályozás nagy mértékben befolyásolta a víznevek alakulását is. Az egységes folyómeder kialakításával a különböző ágak, erek jelentősége megszűnt, s ezáltal a nevük is feledésbe merült.

A 18. századtól a vármegyék irányították az árvizek elleni védekezést. Egységes és irányított védekezésre csak a 19. századtól kezdve került sor.

A Duna szabályozását az állandó áradásokon kívül a gőzhajózás beindulása is szükségessé tette. Mivel ezek a hajók mélyebb merülésüek voltak, a zátonyok közt nem tudtak közlekedni. Ezért szükségessé vált az egységes és hajózható vízmeder kialakítása. 1823-ban feltérképezték a Dunát és mellékágait, majd a Pozsony-Gútor-Vének közti szakaszon megindultak a szabályozási munkálatok. Hogy kialakítsák a megfelelő mélységű medret, elzárták a mellékágakat, kösarkantyúkkal (kőszórásokkal) szűkítették a főmedret. Ez azonban csak átmeneti megoldást jelentett, rövidesen újra megindult a medervándorlás és az eliszaposodás.

Az 1860-as években kezdődnek meg ismét a munkálatok, mikor a Duna Gözhajózási Társaság külön csoportot hozott létre a hajózható útvonalak kijelölésére. 1876-ban létrejött a Csallóközi Vízszabályozási Társaság, majd ennek mintájára az Alsó- Csallóközi és Csilizközi Armentesítő Társulat. A felső Duna-szakasz szabályozását 1886-96 között végezték el, amely a táj egész képét megváltoztatta. A szabályozás következtében szá- *

1

2