Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)

Kisemlősök ektoparazitafaunája Csallóközben (resumé)

áz európai faunához tartoznak: például a Macrocheles,

Vaigaia,

Eugamasus, Pergamasus és más genuszokhoz tartozók (60,0 %).

Valamennyi atkafaj az európai lomblevelű erdők (arboreál) faunájához tartozik. Az általunk gyűjtött anyagban, sem pedig az ide vonatkozó szakirodalomban valódi sztyeppi fajt nem találtunk. A, boreális tajga

faunájához sorolható a H. ambuláns, míg mások — M.

ingricus,

H. nidiformis, L. clethrionomydis — boreomontán faunaelemek.

A gazdaállat — parazita kapcsolatok jellemzése

A kisemlősök szőrében, fészkeiben élő, Mesostigmata alrendbe tartozó atkák Rosický

(Mriciak,

Rosickü 1959; Rosickü, Mrciak (1967) koncepciója szerint természetes ökológiai együttest, acaríniumot alkotnak.

A gazdaállat — parazita kapcsolat milyensége szerint a következő csoportokat különítettük el:

Host-dwelling fajok

— a Laelaps és a Hyperlaelaps genuszba tartozók; ezek (6 sp., 13í,3 % képezték a gyűjtött anyag nagy részét 1801 egyed, 50,6 %);

host-nest dwelling fajok

— az Androlaelaps, Eulaelaps, Myonyssus, Haemogamasus, Hirstionyssus nemek fajai (11 sp., 24,4 °/o; 1321 egyed, 37,1 0/0);

nest-dwelling fajok — a Parasitidae, Macrochelidae, Veigaiaidae stb. nemek képviselői (28 sp., 62,2 °/o; 397 egyed, 11,0 %).

Az atkák gyakoriságát, valamint potenciális vektorként (hordozóként) való fellépésüket tekintve legnagyobb jelentőséggel a host-nest dwelling csoportba

tartozó fajok bírnak.

A gazdaállat — parazita kapcsolatokat kiértékelve elmondható, hogy eredményeink megerősítették ’Mrciak és Rosický

(1959)

korábbi megállapításait. A vizsgált akaríniumban figyelemreméltónak találjuk az A. fahrenholci és a Cl. glareolus magas százalékarányát. Ehhez hasonlót másutt, korábban (Ambrus 1984, Ambrus et al 1985) nem tapasztaltak.