Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)
Izsák Gábor: Az északi pocok telepítésének eredményei a Csallóközben (bevezetés)
Izsák Gábor mérnök Az északi pocok telepítésének eredményei a Csallóközben (Bevezetés) Az északi pocok vagy Méhely pocka (Microtus oeconomus Pallas, 1776) Eurázsia északi területeinek jelentős részén és valószínűleg Észak- Amerika észak-nyugati területein is előfordul. Külalakjában, ökológiai igényeiben hasonlít a csalitjáró pocokra (Microtus agrestis, Linnaeus, 1769), amely geográfiai helyettesítő (vikariáló) fajának tekinthető. Észak-európai nominotípusa délen egészein Meklenburgig terjed. Glaciális reliktumként megtalálható Magyarországon (Fertő-tó, Balaton, Duna-menti mocsarak) és Szlovákiában — elsősorban a Csallóközben, de Pozsony és Gúta környékén is. Az említett területeken a Microtus oeconomus méhelyi Éhik, 1928 alfaj fordul elő. E ritka, védett — a Vörös Könyvben szereplő — faj élőhelyei a Bős- Nagymaros vízierömű építése során véglegesen veszélybe kerültek. A kisebb zsombékosok, mocsarak nagy részét feltöltötték, másutt a talajvíz szintjének ingadozása teremtett számára kedvezőtlen körülményeket. Az állatok befogása A bekövetkezett változások kapcsán a Prágai Állatkert mellett működő ifjú természettudósok körében már évekkel korábban megfogalmazódott e apró rágcsálófaj laboratóriumi tenyésztésének ötlete. Néhány neves hazai zoológus közbenjárásának köszönhetően 1991-ben a Szlovák Környezetvédelmi Bizottság engedélyt adott a Prágai Állatkert munkatársainak néhány példány befogására. A tenyészállatok befogására 1992. október 12 és 17-e között a Csicsói holtág Természetvédelmi Terület nyugati, náddal, sással benőtt partján került sor. Ezen a területen — valószinűleg a táplálékbőségnek (a pockok a nád és a sás etiolizált hajtásait fogyasztják) és a megfelelő mikroklímának köszönhetően — nagyobb számban fordultak elő. így az állatkert munkatársának, dr. Pecinának viszonylag könnyen sikerült 3—3 hímet és nőstényt befognia. A rágcsálók tenyésztése A pocokpárokat a Prágai Állatkertben a Velaz cég által gyártott T 3-as típusú műanyag kádakban helyezték el, melyeket dróthálóval fedtek le. Az almozásra, 3 cm-es gyaluforgácsréteget használtak. A kád egyik oldalát, egészen a pereméig, jó minőségű szénával töltötték fel. A rágcsálók búvóhelyet találtak, itt építették fészküket. Az utóbbi tevékenységnek, mint feltételes ösztönnek a megerősítése a természetbe történő sikeres kitelepítés, a jövendő populáció alakulása szempontjából igen fontos szerepe volt. A rágcsálókat a tenyésztés folyamán friss fűvel, káposztával, szénával etették. Időnként csíráztatott gabonát, karalábét, almát, répát, fűzfavesszőt, herét, nyers krumplit és kevés különféle magot is kaptak. A tenyészhelyeket hetente egyszer takarították. A párokat csak a tél folyamán választották külön, hogy a 4—5 hetes időközökben bekövetkező ellések után a nőstények megpihenjenek.
