Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)
Stollmann András: A túzok alkonya Csallóközben
Dudich Endre akadémikus még 1932-ben így emlékezik a túzokra: „Az egész lévai járásban otthon van ez a pompás madár. Különösen gyakori Nagysalló határában, ahol nyárutó idején hatalmas tálkákban csatangolnak“. Vadászati útmutató 1941—42 évre — címet viselő Nikolits Gy. Budapesten megjelenő bedekerjében a 481. oldalon megtaláljuk a „Túzok kakas lelövési díjakat“. Lám 1941-ben a lődíjak pl. a Főhercegi Erdőhivatalnál Magyaróváron így alakultak: A Kisalföld nyugati részén élő (Győr-Sopron megye) túzokállomány Faragó Sándor mérnök felmérése alapján 1941-ben 500 példány, 1969- ben 137, 1989-ben 86, 1994-ben 69 jéldány. Ötvenhárom év leforgása alatt az állománycsökkenés tehát itt 86 százalékot tesz ki. Ugyancsak a Kisaldföldről van szó, ezúttal a Dunán inneni részről Szlovákiából. Ortvay Tivadar pozsony vármegye területén a századforduló éveiben a túzokállományt 2.400 példányban állapította meg. Ferianc professzor 1963-ban még 900, Hell mérnök tív év elteltével (1973) már csak 410 példányt tételez fel a Kisalföld szlovákiai részén. Pedig ekkor már (1955-óta) működik a csallóközaranyosi túzokrezervátum több mint kilencezer hektáron. A védett területet a szakavatott Parcsetich Pál veszi kézbe. Szerinte 1958-ban a rezervátumban élő törzsállomány 350 példány. Akkortájt télen ez a létszám néha elérte a 700 példányt. A katasztrofális csallóközi árvíz azonban 1965-ben, majd a mindinkább fokozódó intenzív mezőgazdaság a maga csúcstechnológiájával, vegyszereivel tovább csökkentette a túzokállományt. Tóth Lajos, Parcsetich utódja, 1970- ben a rezervátumban még 110 példányt tételez fel. A válságos helyzetbe került túzokpopuláció mentése érdekében 1973- ban a komáromi Duna Menti Múzeumban egy nemzetközi túzokvédelmi szimpózium mérlegelte az adott helyzetet és a lehetőségeket. A folyamatot azonban nem sikerült megállítani. Az erőfeszítések dacára Poliak M. felmérései szerint a túzokrezerváció területén a populáció csökkenése így alakult: A legfrissebb adatok szerint (Slobodník V., Ekopanoráma, 1995) a szlovákiai túzokállomány a mélypontra süllyedt. Nem haladja meg a 30 példányt. Ugyanakkor a túzokrezervátumban már csak 7 túzokot (3 kakast, 4 tojót) számláltak. Az epilógus még várat magára. Természetesen, a túzokkutatást folytatni kell. A zárttéri tenyésztés és az esetleges szabadonbocsájtás nem járt eredménnyel. Meggyőződésem, hogy csak a szabadtéri állományvédelem lehet a járható út. Sajnos ennek már nincsenek meg nálunk a feltételei, hiszen a jóhiszemű törekvés szemben áll a korszerű mezőgazdasági termelés érdekeivel. Elmegy tehát a túzok, marad a veréb 1 Lödíj drb-ként 100 P Sebzés drb-kén 80 P Hibázás drb-ként 5 P Fogathasználat 10 P 1973 92 pld. 1974 76 pld. 1975 64 pld. 1976 51 pld.
