Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)

Kaprálik Zsuzsanna: Előtanulmány az "Ezüstgombok a Csallóközi Múzeum gyűjteményében" c. dolgozathoz

szerint a jobbágyság, a polgárság szegényebb rétegei, valamint a városi szegénység ezüstékszert nem viselhetett. Ezek ruháikon csupón ón-, cin-, ill. rézgombokat viselhettek.11 Az ezüstgombok a városi kézművesek és a falusi lakosság gazdagabb rétegei közé először a 18. század közepén jutnak.12 A népi rétegek viseletébe a feudális megkötöttségek megszűné­sével a 19. században a nemesi és a polgári viseletekböl átvett egyes ru­hadarabok segítségével kerülnek.13 A népviseleti darabokon az ezüstgombok először nem önállóan, ha­nem az előttük használatos csatok és kapcsok mellett jelennek meg.1'1 Elsősorban a férfi posztóruhadarabokra voltak jellemzőek. A nép köré­ben is a vagyon, a rang, a méltóság megjelölésére szolgáltak. Sok eset­ben az ezüstgombok, főleg a női viseleteken, csak a 20. században szo­rították ki teljesen az előttük használatos, a ruha zárását biztosító kap­csokat.15 Ezüstgombot a nép leginkább felső ruházatán viselt — a különböző szabású kabátokon, mentéken, bundákon, mellényeken. A legfelsőbb ru­hadarabokon viselték a legnagyobb és legdíszesebb, az alatta lévő ruha­darabokon (mellény) az apróbb gonbokat. A gombolásra leginkább a gömbölyded gombokat, díszítésre felezett vagy lapos gombokat használ­tak."1 Az, hogy milyen alakú, díszítésű, ill. nagyságú gombot választottak, nemcsak a divattól és a helyi szokásoktól, hanem a viselő anyagi és tár­sadalmi helyzetétől is függött. A fiatalabbak, valamint a vagyonosabbak díszesebb, nagyobb gombokat, az idősebbek vagy a kevésbé vagyonosak kisebb, egyszerűbb gombokat viseltek.17 írott és íratlan törvények szabályozták az egyes szociális rétegek gombviselési szokásait. Ezek a szabályok szigorúan betartattak, ill a sza­bályok be nem tartóit szigorúan büntették.|s Az egyik ilyen nemű adat épp a mi vidékünkről való. „A Csallóközben csak a református jógazdák gazdacéhének és legénycéhének tagjai viselhettek ezüstgombos ünnep­lőt. Somorján, aki rendszabályaik ellen vétett, azt kiközösítették, és nem viselhetett többé ilyen ruhát, nyilvánosan levették ezüstgombjait.“1" Az ezüstgombok mivel vagyont képviseltek, öröklődtek. Gyakran a ruhadarab értékének ötszörösét tették ki.20 Fél Edit gyűjtéséből tudjuk, hogy a komáromi családokban a 20. század közepén is még ereklyeként őrizték és örökítették a különben már nem használatos ezüstgombokat.21 Az örökítéssel magyarázható, hogy még a 20. század eleji népviseleti darabokon is gyakran találhatók múlt század eleji ötvösmukák.22 A gombokat a karikánál (fülnél) fogva varrták a ruhára, de gyak­ran szíj vagy fonal segítségével erősítették a ruha belső oldalához. A ru­ha anyagát átlyukasztották, a lyukon átdugták a gombkarikát, majd az összes gombkarikán keresztülhúztak egy szíjat vagy fonalat, amit a ruha alsó és nyakrészén a ruha anyagához erősítettek.21 Ez a módszer lehe­tővé tette, hogy a szíj eltávolítása után a gombokat könnyen át tudják helyezni egy másik ruhadarabra. Főleg a szegényebbek folyamodtak e megoldáshoz, akiknek gyakran csak egy gombkészletük volt.24 Az ezüstgombokat — főleg a nagyünnepek előtt — lefejtették a ruháról, s házilag szappanos vízzel tisztították, vagy ötvössel tisztíttat­­ták ki.25 A gyűjteményünkben található ezüstgombokat alakjuk szerint cso­portosítom. A rendszerezésben Karol Strelec csoportosítását veszem ala­pul.2'1 Az egyes típusoknál az általa alkotott megnevezések magyar meg­felelőjét alkalmazom.

Next

/
Thumbnails
Contents