Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)
Kaprálik Zsuzsanna: Előtanulmány "A szalma hasznosítása a csallóközi paraszti gazdaságban" c. munkához
„kötés“ vagy „fonás“ megnevezéseknek megfelelő „píetenie“? A terminológiák pontosítása érdekében a jövőben érdekes és hasznos lenne kosárfonóink között ilyen jellegű felmérést is végezni. Szakajtókészítés A szakajtókészítéshez a kiszemelt gabonát általában külön aratták és szedték marokba, hogy a hosszú, vékony gabonaszálakat el ne tördeljék. A szemet régebben patélóval (mosófa) vagy mángorlóval verték ki, később a 20. század közepétől csépléskor a cséplőgéphez tartották a kévéket. A kicsépelt gabonaszárakat kévékbe kötötték és a felhasználásukig a padláson vagy a kocsiszínben tárolták. A kosárfonás előtt a szalmaszárakat megtisztították. Kézzel húzták le a leveleket a szárról és levágták, vagy letörték a gabona hegyét. A szakajtókészítéshez szükséges segédeszközöket a kosárfonók maguk készítik. A szalma összefogására körből készült tuszlit8 használnak. A tuszli 10—15 cm hosszú bőrdarabka, amelynek két hosszanti végét egymáshoz illesztve, fonallal varr össze a kosárfonó. A tuszli átmérője 1,5—2 cm, amelynek nagysága megfelel egy-egy szalmahurka átmérőjének. A kosárfonó ebbe a tuszliba helyezi és segítségével tartja össze a gabonaszálakat. Következő szerszáma a t ő r -nek” nevezett hajlított vaseszköz. Ennek segítségével dugja át a varrószálat az egyes szalmahurkák között. Szakajtókészítés eszközei (hasítófa, tőr) Varrószálnak hántolatlan vagy hántolt hasított vesszőt, leginkább fűzfavesszőt (aranyvesszőt) vagy mogyorófavesszőt használ. A vesszőt a hasítófa segítségével hasítja három-négy felé. A hasítófa 10—12 cm hosszú, henger alakú fadarab, egyik végén három, másik végén négy hasítékkal. A hasított vessző belét kés vagy bicska segítségével távolítja el. A vesszőt a bal csizmája szárához illeszti (belével felfelé),
