Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (18. évfolyam, 1994)
Mag Gyula: Harminc éves a Csallóközi Múzeum
A Csallóközi Múzeum a gyűjtőmunka mellett az összegyűjtött anyag közkinccsé tételére is gondolt. E cél érdekében már 1965 júniusában megszervezték a dióspatonyi iskolában az első néprajzi kiállítást. A kiállítás rendezésében nagy segítséget nyújtott Lipcseyné Gogola Irma tanítónő, aki ebben az időben Dióspatonyban tanított. A kiállítás anyagának döntő többségét a faluban szervezett gyűjtés útján szedték össze. A sikeres kiállítás után az összegyűjtött anyag nagy része a Csallóközi Múzeum birtokába került. Az 19651-ös évben kezdődött meg a természettudományos munka is — külső munkatársak — Öllős Árpád és Olgyai Ede biológia szakos gimnáziumi tanárok közreműködésével, akik az év folyamán több mint 2000 darab különféle rovart gyűjtöttek össze a járás területén, amelyeket szakszerűen prenaráltak, osztályoztak és feldolgozták a múzeum számára. Helyszűke miatt a gyűjtemény a gimnázium biológia szertárában nyert elhelyezést és sajnos mára már teljesen tönkrement. A tárgvi emlékek gyűjtése mellett elkezdődött — szintén külső munkatársak, Ág Tibor és később Ürge Mária segítségével — a folklór, elsősorban a néndalgvűjtés is. A gyűjtés eredményét szakszerűen feldolgozták és évekkel később — 1986-ban — a Múzeumi Híradóban közzé tették. „Népzenegyűjtés a Csallóközben“ és „Csallóközi gyermekjátékok“ címmel. Az 1966—1967-es évek nem hoztak lényeges változást a múzeum életében. A múzeum két szakembere a már megszokott — s abban az időben egyedül járható úton — haladt tovább mind a gyűjtőmunka, mind a feldolgozó munka területén. Sikerült feldolgoznunk a múzeum birtokában lévő kép — és numizmatikai anyagot, s megkezdték a gazdag néprajzi anyag feldolgozását és fényképezését is. A múzeum számára biztosított három helyiséget már szinte csak raktárként lehetett használni. tehát kiállítások rendezéséről a múzeumban szó sem lehetett. Az első nagyobb méretű dunaszerdahelyi kiállításra 1967. november 15-én került sor az akkori raarxizmus-leninizmus esti egyetem nagy előadótermében,, Csallóköz a régiségek tükrében“ címmel. A kiállításon néprajzi és régészeti anyagon kívül munkásmozgalmi dokumentumokat is bemutattak. A kiállítás iránt óriási volt az érdeklődés, s a két hónap alatt több mint 3000 ember tekintette meg. Az 1968—1969-es években egyre sürgetőbbé vált a múzeum végleges elhelyezésének megoldása, mert a Fehér kasztély mindinkább romosabbá vált s nem felelt meg múzeumi célokra. Egvre gyakrabban esett szó arról, hogy a múzeum végleges helyéül a majd 100 évvel később énült SÁRGA KASTÉLYT kapja meg, de még itt is akadályok merültek fel, ugyanis a földszinti helyiségeket hivatalok foglalták le, az emeleten pedig lakók voltak. A múzeum új székhelye A Csallóközi Múzeum székhelyéül kijelölt Sárga kastélyt 1970-ben adta át a dunatőkési állami gazdaság igazgatósága tulajdonosi joggal a járási nemzeti bizottságnak, amely aztán kiutalta múzeumi célokra. A Sárga kastélyt Kondé Miklós váradi püspök építette a 18. században, 1770-ben fejezték be. A pókateleki Kondék ősi jogon birtokolták Dunaszerdahely Újfalu vagy másik nevén Pókatelek nevű részét a hozzátartozó határrésszel együtt, s ennek középpontjában állt a kastély. Kondé Miklós mint nagyváradi római katolikus püspök a Martinovics-
