Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (17. évfolyam, 1993)
Csóka Ede: Rendhagyó krónika (részlet)
egy nyolcad rész a latin eredetű „octál“ elnevezést kapta. Az oktálokat később még kisebb részekre is osztották, mégpedig egy oktált négy részre és az egy rész volt a 4/4, tehát az oktál 16/4. illetve 32/8 volt. A közbirtokossági tulajdonrészt köznyelven „bentvalónak“ nevezték. Vajka, Doborgaz és Keszölcés közbirtokosságai alkották együttesen a „Vajkai Kegyuraságot“. Gyakorolták a kegyúri jogokat és viselték a kegyúri terheket, mégpedig Vajka 3/6, Doborgaz 2/6 és Keszölcés 1/6 arányban. A vajkai közbirtokosság elnöke egyúttal a vajkai kegyuraság elnöke is, a vajkai kamarás pedig kegyúri kamarás is volt. A kegyurasági közgyűlést ők egyházmegyei gyűlésnek nevezték. 1848-ig ezen három községben a közigazgatást és bíráskodást is a közbirtokosságok gyakorolták, mégpedig a hercegprímás által kinevezett. illetve megerősített úgynevezett Vajkaszék útján, ami a nemesi úriszéket volt hivatva pótolni. Ezen Vajkaszéknek Vajkán volt a székháza, ahol teendőit végezte és tanácskozásait tartotta. Vajkaszéknek volt alispánja, főszolgabíi’ája, hadnagyai — ezek voltak a későbbi községi bírók elődei és egyéb közegei, akik ezen községek, közbirtokosságok és egyházi nemesek mindennemű közigazgatási, bíráskodási és törvénykezési ügyeit intézték. Legfőbb itélőfórum a hercegprímás volt. A fontosabb intézkedéseket. rendeleteket, végzéseket, ítéleteket és határozatokat neki kellett jóváhagyni. Ezt bizonyítják a Vajkaszék által 1822-ben hozott, a hercegprímás által jóváhagyott és kinyomtatott „Statútumok“, „Rendszabályok“ is. Ezen rendszabályok 50 §-ból állottak. A Vajkaszék tanácsházának oromzatát egy márvány tábla díszítette, amelyen a következő felirat volt latin nyelven: Vacanta Archiépisco pale Sade Augusta Máriáé Theresiae Radinae Apostolicae Munifficentia ex Fundamentis Extructum MDCCLXXI. Magyar értelmezése: Az érseki szék üresedése idején Mária Terézia Királynő bőkezűsége által fölépítve 1771. Ez a tanácsháza 1858-ban, május 3-án a nagy tűzvész idején leégett. Az oromzatán lévő márványtáblát a katolikus iskola falában helyezték el. A cseh megszállás idején 1918-ban a láthatalanságig bemeszelték. 1937-ben az iskola lebontásakor előkerült, a meszet lekaparták róla és a templom sekrestyéjében a falban helyezték el. Itt látható ma is. A régi tanácsház fényképe a Vasárnapi Üjság 1858. évi 10. számában látható.
