Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (17. évfolyam, 1993)

Kaprálik Zsuzsanna: A vessző felhasználása a paraszti gazdaságban

termenyi, az ojan puha, az nem törik ei ha valaki rácsavarja a kézire, akkor se. Ászt ügy termetík, nem szabadon nyött? „Kemínyfavessző az nem jó egyátúján, csak a fűszfavessző, az a valódi. Legjobb ami nem törik. A jő sárgo aranyvessző, amit azelőtt űtettek is így a ház körű. Aranyvessző, az ojan sárgo mind a arany, az nem törik eggyátalán, az jó fülnek, jó bordánok, mindennek, még apró szegísnek is aza jó ha nem törik e . . . Szíp bukrokba, sárgán ínyött, azt meglehet látnyi messzirű. sárgít a búkor, hogy esz finom, esz jó.“2

Az aranyvesszőn kívül használnak még cigiét és rekettyét is. Az aranyvesszö után a cigié a legkedveltebb vesszőfajta. „A cigiének pompás víkon, víkon szál vessző. Abbú lehet pompás kosarat. Valamivel súlosabb mind a rakotlakosár, csak keskeny levelei vannak és ijen hoszszúak. Dússabb a hajtáso, kinövíse. Pompás sudár vessző. A cigiének vannak pompás udaras vesszők. Inkább a fület is abbú kíszítettem. Abbú kiegyengetett, pompás fülek készülnek.“3 A rekettye — r a k o 11 a, rakottya — vesszeit is hasznosítani tudják a kosárfonók. „A rakotla, az még szöszösforma még a levele is. Annak szílesebb a levele mind a cigiének.“4 „Rakottya, az is jó vót valamikor, aszonygyák az is jó, de most má nincs ojan jó rakottyabukor, ojan szíp hosszú nyőne rajta, hanem csak ojan rövid ágon, az meg nem jó, mer rövid is, meg ágos is. szóvá nincsen ezek a jó rakottyabukrok, mind amik vótak valamikor.“5

Kényszerűségből használják a gyűrűsvesszőt, ami a vesszőseprű alapanyagául is szolgál. A nagyobb méretű kosarakban fel tudják használni ennek vesszeit is. „. . . ráakattam a gyürűsvesszőre. Ammeg borzasztó sugaras, magosra nyő, borzasztó kemíny. Erdőbe nyő, de abbú fák nem nyőnek, csak kisebb fák, bukrok nyőnek, mind egy gyűrűbű. Szípen virágzik az a gyűrűsvessző. Igen fa, de vastagabbra nem nyő, inkább megörekszik akkor se nyő vastagabbra, mer mikor kivágják akkor hajinak rajta annyi fölfelé, de ojjan sugarassak, ojjan gyönyörű szípek . . . Gyűrüfa, gyűrűfa, gyűrfa, ami borzasztó kemíny, nehéz belülié kosarat fonnyi, nehéz belűlle. De van neki egy hátránya, asz ha mekszárod asztán el is törik hama, nem ojan szívós mind a cigié vagy a vörösfűszfa, asz ha megszórod még akkor is hajlik, ez meg ha megszárad, pláne nyáron, rásüt a nap, esik rá eső, lepörög a héja és etörik, úgy etörik, mint ha nem is lett vóna. Erősnek erős, akkor mikor meg van fonyva, de ne>m hosszú életű, mer a gyűrűfa amúgy még etörnyi is nehéz, de mikor megsüti a nap, még asztán megszárad, gyön rá eggy esső, úgy apróra elehet tördenyi, akkor má nincs benne szívóság. Asztán kínytelensígbű abbó is fontunk, mer tényleg úgy vót, ha valaki eladásra fonta a kosarat, hát csak kosár legyen, de asztán van aki ismeri hogy ez ijen vesszőbű van, az ojan vesszőbű van.“6 Használnak jegenyét is, fehér héjú ún. húgyosjegenyét. „. . . meg a jegenye ha ojan, az is jó, de az nagyon gyönge.“7

A vessző tulajdonságai

Az alapvető minőségi szempont a vessző rugalmassága, tehát hogy a vessző jól hajlítható legyen, könnyen ne törjön. Fontos tényező a veszsző hosszúsága és vastagsága. A kosárfonó igyekszik „szép szál“, „hoszszú“, „sudaras“ vesszőt gyűjteni. A hosszabb vesszőket nagyobb, a rövidebb vesszőket kisebb kosarak fonásánál, a vatagabb vesszőket a nagyobb kosarak, a vékonyabb, apróbb vesszőket a kisebb kosarak készítésénél alkalmazza. Tehát a rövidebb és vékonyabb vesszőket a ki-