Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (16. évfolyam, 1992)
Zsigmond Tibor: A Dunaszerdahelyi Katolikus Legényegylet
PhDr. Zsigmond Tibor A Duna szerdahelyi Katolikus Legényegylet Történetet akartunk írni egy — nem csak régiónk szempontjából érdekes és fontos intézményről, a Dunaszerdahelyi Katolikus Legényegyletről. Szerettük volna teljességében feleleveníteni pezsgő életét, és bemutatni példaértékű munkáját, mellyel a helybéli és a környékbéli iparosságra hatott. Szándékunk, sajnos, megmaradt szándéknak. Tény ugyanis, hogy nagyon csekély számú irat maradt fenn, s ez kevés volt ahhoz, hogy hű képet alkothassunk a legényegyletről. így csak közreadjuk az egyszerű adatokat, melyek rndelkezésünkre állnak, hogy legalább egy kis betekintést nyerhessünk az egylet életébe, hétköznapjaiba. A társulási szellem, az egyforma életviszonyok közt élő emberek igénye, hogy közösségekbe, egyesületekbe tömörüljenek, nemcsak jelenkorunkra jellemző, ugyanez megfigyelhető a régi időkben is, kiváltképpen a középkorban. Különböző egyházi és világi társaságok alakultak, melyeknek tagjai közös vallási, gazdasági, politikai, szociális céljaik és érdekeik támogatására a kölcsönösség eszméje alapján szövetkeztek. Az iparosok is idejekorán felismerték, sokkal többet érnek el, ha testületekbe tömörülnek, mintha egymástól elzárkózva, szétszórtan folytatják munkájukat, mesterségüket. Egymásra hatva, egymástól tanulva tovább tökéletesíthetik mesterségüket, önmagukat. S nem utolsó sorban pedig hatásosabban megvédhetik érdekeiket, nagyobb részt követelhetnek a városok és azok gazdasági életében, s mint testület könnyebben elősegíthetik iparuk felemelkedését, hatalmuk kiterjesztését. Középkorról lévén sző, s mivel tudjuk, hogy abban az időben az egyház hatása a közélet minden területére kiterjedt, s talán nem is volt, lehetett olyan megnyilvánulás, melyre ne az egyház ütötte volna rá bélyegét, nyilvánvaló, hogy a vallás zászlaja alatt formálódtak testületekké. Az eddig elmondottak annyiban fontosak számunkra, hogy ezen testületek tulajdonképpen a majdani céhek előfutárai voltak, s hogy lássuk azt a folytonosságot is, mely az újkori legényegyletek keletkezéséhez vezetett. Az ősi ipartestületekről talán még annyit meg kell említenünk, hogy tömegesen főleg német földön keletkeztek. Magyarországra is elsősorban idegenek hozták be, de igazában nem találtak termő talajra. A vallásos testületek közül főleg az építötestületek virágoztak. Már a VIII. századtól kezdve a templomokat építő munkások a szintén építő és vezető szerzetesek buzdítására testületekbe tömörültek, melyet egyszerűen „építő kunyhónak“ neveztek el. Vezetőik egyházi férfiak voltak, kiknek szó nélkül engedelmeskedtek. A keresztény testületi szellem ápolására szolgáltak a testület ünnepei. Zászlajuk is volt, melyen védőszentjük képe díszlett. A legismertebb, legtekintélyesebb és legnagyobb építőkunyhó a kölni volt, melynek alkotása a csodálatos kölni dóm. Az első ipartestületek tehát szervezeti felépítésükben, belső törvényeikben, szokásaikban egyházi jellegűek voltak, mert alapítóik és további
