Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (16. évfolyam, 1992)

Kaprálik Zsuzsanna: A népi halászat hagyományos eszközei Vajkán és Keszölcésen

csak abbahatták, megin a másikra haraptak jobban. Má ezek, főleg a márnák, ezek, arra szoktuk a hosszú horgot kieresztenyi. Azok osztán ojan érdekesen, hogy ahogy így mentünk a víz úttyát e, azok így cuppogtak a ladik ódaláro”.13 A csalikkal és kövekkel ellátott fenékhorog egyik végét a parton egy karóhoz kötötték, a másik végét a csónak farához rögzítették, majd beeveztek a ladikkal a vízre. A fenékhorognak teljesen kifeszítve kellett lennie. Ezért a ladikkal annyi métert kellett megtenni, amekkora a fenékhorog hossza volt. Ügyelni kellett, arra is, ne hogy a fenékhorog összeakadjon, „Ászt köllött vigyáznyi, hogy víletlenül össze ne, mer ha összeakatt, kiment 5—6 is, ammá vette el a hosszát. Mikor együtt van, akkor má nem harapott rá. Jáccott is a fűző rajta, de az úgy kihúzva, kifeszítette maga a víz is, annak kihúzva köllött lennyi.”19 A fenékhorgot sem állították fel teljesen merőlegesen, inkább enyhén keresztbe. A kövektől a vízben a fenékhorog leszállt, s már csak várni kellett, hogy a csalikra ráharapjon a hal.

Hasonló halászati mód volt az ún. rablóhalászat. Ebben az eee*ben 9—10 m, de ennél hosszabb zsinórt is alkalmazhattak, amelyen élőhal-csalit helyeztek el. A zsinórt szintén enyhén keresztbe bevitték a vízre A zsinór egyik vége kinnmaradt a parton, amelyet rákötöttek egv termőkőre, s azt ..belefíszketík” a suterba. A másik végét ladikkal bevi+ték a vízre. A zsinóron előzőleg „kaimaccsal” ellátott egyes, kettes,, va^v lánccal ellátott ún. csukahorgot helyeztek el a felfűzött apró, élőhalakkal. A rablóhalak elkapva az élőcsalit fennakadtak a horgon.

Jégről való halászat

A felsorolt halászati módokat és eszközeit a halászok tavasztól-őszig alkalmazták. Ügvan télen sem szünetelt teljesen a halászat, de olyan nagy mértékben, mint a tavaszi-nyári hónapokban, nem is űzték azt. Télvíz Meién a befavvo+t vízen csak tánlival halásztak. A jégen először halták segítségével léket vágtak — akkora négyszögletes lyukat, amekkorán a tánp 'hálóiát le tudták engedni a vízbe. Kisebb, ún. bököd ő Inkákat is vágtak, hoyv a lék körül a vizet botokkal megzavarják, s a t>aiat a lék felé iránvítsák. A léken keresztül a víz oxigént is kanott, s hamarncan piípv-ték a kivágott Ivókat a halak. A tánlit ..bizonyos időnként hrtcTká+ák”. azaz leencreóték a lékbe és felhúzták. ..Navvhálóval nem lekötött menni. má« hálóvá se: mer ott minden csuna iég vót. De mink iipn for-máho óaottnk meo télen is. ha akartunk halat, úgy hogy osztán mpa lett a halászat”29 Télen mintán beálltak a fawok. befagytak a vizok. leninkáhh Szarva határában és a már említett .Patkálói víz”en halásztak tánlival. „Az má Szarváhn tartozott, . . . o+t vót nekik igazán mílsíg. oóa miire mentek. Télre lehúzóttak a halak mer azok valahímvan a mílehh vízbe máskínn éreszték magukat, meg több vót még a vízbe is a okszivén is. mer ugvi ha kifovv a halnak a okszieén akko má baj van, meg ha annyi ideig nem vóna lék adva vagy mit tudom én micsoda, akko tönkre is mentek, meg is dögűnek télen át. mer hiába, nekik is bizonyos levegőre is szüksígük van a halaknak. Oóa szoktak leúsznvi, de nem úgv. hoev itt nem marattak halak, Tézus Mária. Ez a Patkálói víz amit montam az egv nádas rísz vót. Hát ugvi a nádná úgy körű fagy is. de azér ottan ott állandóan az a levegő cirkulál be nekik, hát így asztán így szerettek télen azok a csukák is.”21 Amíg a vizek teljesen be nem fagytak használták a többi bálóféleségeket is. Gyakran olyan hidegekben is alkalmazták az egyes hálókat (még nagyhálót is) hogy a víz jéggé fagyott a hálón.