Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (16. évfolyam, 1992)
Kaprálik Zsuzsanna: A népi halászat hagyományos eszközei Vajkán és Keszölcésen
Kaprálik Zsuzsanna A népi halászat hagyományos eszközei Vajkán és Keszölcésen E két csallóközi falu hagyományos népi halászatát bemutató dolgozatom annak a néprajzi gyűjtésnek eredményeként készült, amelyet 1990 őszén és 1991 tavaszán végeztem. Mindkét faluban a múltban nagy szerepet játszott a halászat. Mint minden Duna-menti községben, az általam vizsgált két kis faluban is a halászatnak nemcsak élelemszerzési, hanem családfenntartási szempontból is nagy jelentősége volt. Olyan hivatásos halászcsaládok éltek itt, akiknek férfitagjai generációról generációra örökítették át ez ősi mesterség minden tudományát. Dolgozatom csupán a harmincas évekig tudja visszamenőleg nyomon követni a halászat és eszközeinek fejlődését az adatközlők elbeszélései alapján, de valószínűleg ez is hozzásegít ahhoz, hogy komplexebb képet alkothassunk a Csallóköz ez ősi foglalkozásáról. Az említett két községben nehézséget okozott a néprajzi gyűjtés, ill. a pontos adatok felgyűjtése és összehasonlítása. Vajkán a valamikori halászbandához tartozó halászok közül ugyanis csak egy halász, Varga József él, aki az apja által vezetett halászbandával a kerítőhálót is alkalmazta még. Keszölcésen viszont a halászok közül már senki sem él. Itt az egyik volt halász leányának és vőjének elbeszéléséből sikerült századunk első harmadának halászatát és annak eszközeit rögzítenem és rekonstruálnom. Az adatokat olyan idősebb lakosok elbeszéléseiből pontosítottam, akik ugyan a halászatban nem vettek részt, de ismerték a halászbandákhoz tartozó halászembereket és azok eszközeit. így dolgozatom tulajdonképpen a már említett három adatközlő elbeszélésére támaszkodik és csupán leíró jellegű. Mindkét faluban a Duna-menti falvakban ismert halászati módokat és eszközöket használták. Az adatok pontosítását nehezítette az a tény is, hogy az eszközök nagy része már terepen nem lelhető fel, ill. az egyes hálórészek pontos megnevezéseit az évek során az adatközlők elfelejtették. Khín Antal ugyan mindkét faluban végzett gyűjtéseket de az ő dolgozatai nem álltak rendelkezésemre, így az összehasonlításhoz az eddigi más adatgyűjtők, főleg Khín által feldolgozott adatok összehasonlítására is szükség lenne. Ennek ellenére remélem, dolgozatom leíró jellegével is hozzásegítettem a Csallóköz valamikori halászatának megismeréséhez és ahhoz, hogy a két világháború közti időszakban még élő halászatról egységesebb képet kaphassunk. Kerítőhalászat A kerítőhalászat lényege az volt, hogy a víz mélységének megfelelő szélességű és elegendő hosszúságú hálóval a halászok a halat bekerítsék, és a parthoz szorítsák. Ennek eszköze a kerítőháló volt, amelyet a vizsgált falvakban nagyhálónak neveztek. A nagyháló hossza 70—80, szélessége 3 méter volt. Kenderfonalból készült, 2x2 cm-es szemekből. A hálót a 20—30-as években adatközlőim már nem odahaza kötötték, hanem Gútán a Mechanikai Hálógyárból vá-
