Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (14. évfolyam, 1990)

Stollmann András: Felsőcsallóközi törtönetek Csiba Lajos gyűjteményéből

A gazda először nem akarta vállalni a megbízatást, mert azt hitte, hogy az iuegen úr becsapja. így csak arra vállalkozott, hogy megmagyarázza, pontosan hol találhatja az idegen a kecskét. Erre az úr előhúzta a pénzzel tömött tárcáját és mosolyogva kihúzott belőle száz forintot. Udanyújtotta a hüledező jókainak és meghagyta neki, hogy a pénzen szállítsa a lakására a kecskét. Száz forint igen nagy pénz volt abban az időben, házat is lehetett venni rajta. Nem csoda, hogy a gazda ezek után kapva-kapott az ajánlaton.

Amikor a kecskét felvitte az úrnak a lakására, az nagy örömmel fogadta és rögtön ki is fizette. Azután a kecskéhez lépett és megcsavarta annak a farkát, mire annak helyén hézag támadt, ahonnan dűlni kezdett a sok arany. Ugyancsak elbámult a jókai ember, midőn meglátta, hogy a kecske mennyi kincset rejtett magában. Az úr pedig elmesélte, hogy a „Fövenyeken“ állt hajdan, még a török időben Ilka vára. A vár kincsesládája volt a kőkecske. A folytonos háborúskodás alatt a vár leégett, rombadőlí, lakói elhaltak. A nép pedig széthurcolta a még meglevő és használható tárgyakat. így került ki a kökecske is a határba és mint értéktelen kőfaragvánnyal senki sem törődött. A pozsonyi úr régi könyvekből betűzte ki ezt, és azért ment ki Jókára, hogy ha a kőkecske még megvan, azt megszerezze.

Midőn a jó mi gazda hazament és a falubelieknek elbeszélte a különös történetei, akkor mérgelődtek csak a jó atyafiak, hogy miért nem fordítottak nagyobb figyelmet arra a kecske alakra kifaragott kődarabra, most valamennyien gazdag emberek lehetnének.

[Gyűjtve Molnáry Bálinttól, Jóka 1938)

A csöllei bakter

Régente a német anyanyelvű Csöllén a bakter németül kiáltotta az éjjeli órákat, míg a szomszédos magyarok lakta Csütörtök községben természetesen a bakter is magyarul kiáltott.

Egy téli éjjel idegen utasok álltak meg hintóval a csöllei kocsma előtt, és megkérték az épp ott ólálkodó baktert, hogy vigyázna addig a lovakra, míg ők betérnek egy pohár borra. A bakter tehát felült a bakra s jó borravaló reményében lelkiismeretesen gubbasztott ott a hidegben. Az utasok ezalatt odabent a kocsmában „lekergették a hordóról a fekete macskát“ s Isten igazában hozzáfogtak a pohrazáshoz. Hogy pedig a bakter sa haljon szomjan, egyik háromdecit a másik után küldték ki számára a korcsmárossal. A nagy háromdecizés vége az lett, hogy a bakter alaposan becsipett s elálmosodva lemászott a bakról, és bebújt a kényelmesebb alvóhelyet nyújtó hintóba. Azt már talán mondanom sem kell, hogy itt az árnyékban csakhamar elaludt.

Jó idő múlva az utasok is kijöttek a kocsmából. Midőn látták, hogy a bakter milyen édesdeden alszik a hintóbán, összesúgtak s vigyázva, nehogy felébresszék, elhajtottak vele a szomszédos Csütörtökre, ahol újra betértek a korcsmába egy stációra.

Közben a csütörtöki toronyóra elütötte az egyet. Az óraütésre hirtelen felébredt a bakter, aki a hintóbán szunyókált, és kinek persze fogalma sem volt, hogy míg ö olyan jót szundított, a huncut idegenek áthozták a szomszéd faluba. Ű még mindig Csöllén képzelte magát, tehát gyorsan kiugrott a hintóból s természetesen németül — kikiáltotta az egyet. Még mondókája közepére sem ért, midőn mellette termett a csü-