Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (13. évfolyam, 1989)
Deraj Michal: A fehér gólya (Ciconia Ciconia L.) elterjedése a Dunaszerdahely járásban az 1988-89-es években
A FEHÉR GÓLYA (CICONIA CICONIA L.) ELTERJEDÉSE A DUNASZERDAHELY JÁRÁSBAN AZ 1988—89-ES ÉVEKBEN A fehér gólya szaporodási dinamikájának figyelemmel kísérése Csallóköz területén annál is fontosabb, hogy ennek az előfordulási területnek a természetét a legkedvezőtlenebbül sújtotta és sújtja az ember gazdasági tevékenysége. Ennek a hatásnak az eredménye a táj jellegének teljes átalakulása, elsztyeppesedése (ún. kultúrsztyeppék keletkezése), ami a terület víztelenítése következtében jött létre. A fehér gólyák csallóközi szaporodása az összeurópai szaporodás keretén belül azoknak a tendenciáknak a hatása alatt van, melyek az összeszámlálási akciók alapján azt bizonyítják, hogy az elterjedési területük nyugatról keletre tolódik el (Stollmann 1971). Bekövetkezik a szaporulat szétszóródása és eltolódása az alacsonyabb területekről a magasabban fekvő területekre (Stollmann 1971). A gólyák a fészkelési és élelemszerzési tevékenységükhöz kezdik kihasználni a nem hagyományos életkörnyezetet, ami azt jelenti, hogy megváltoztatták eddigi szakásaikat, tekintettel a változó külső feltételekre. Kénytelenek voltak hozzáigazodni az emberi társadalom gyors fejlődéséhez. Olyan madárról van szó, mely vidékünk történelmi átalakulásának folyamatában e vidék állandó és elválaszthatatlan részévé vált. Ezért további létezése érdekében olyan életfeltételeket kell teremteni, melyek biztosítják mind mennyiségi, mind minőségi elterjedésük stabilizálását. A fehér gólya csallóközi szaporodási dinamikájára vonatkozó adatok gyűjtésével a múltban Schenk (1913), Bős területéről, (Stollmann (1971), Kiss (1981) és Pomichal (1984) foglalkozott. Szlovákiai méretekben 1934-ben, 1958-ban, 1968-ban, 1974-ben, 1984-ben valósultak meg összeszámlálási akciók. Ezek az akciók a fehér gólyák számának rohamos csökkenéséről tanúskodnak. Módszertan A fehér gólyák szaporodási dinanizmusának rendszeres megfigyelése keretén belül az utóbbi években a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum dolgozói rendszeres kutatásokat végeztek, és értékelték a fészkek elterjedését a járás terülteén az 1988—89-es években. Például összehasonlítási anyaggal szolgáltak Stollmann (1971), Kiss (1981), Pomichal (1984) adatai és természetesen saját megfigyeléseink és tapasztalataink is. A fiókák számáról, illetve az elfoglalt és el nem foglalt fészkekről, a fészkelés módjáról szóló adatokat a Pomichal (1984) által használt rövidítések alapján osztályoztuk. A fészkelésre vonatkozó információkat többnyire a terepen végzett saját kutatásainkkal szereztük, esetleg olyan emberektől, akik a fészkek közelében laknak. A vizsgálatokat 1988 és 1989. április 15. és szeptember 15. között végeztük. Ezen az úton fejezem ki köszönetemet azon községek lakóinak, akik adatokkal szolgáltak a fészkelés körülményeiről. Természeti és antropogén feltételek Csallóközt — Közép-Európa legnagyobb folyami szigetét a Duna, valamint annak baloldali ága, a Kis-Duna és a Vág-Duna határolja. Területe kb. 1600 km2, ÉNy-ról DK felé terül el, a nyugati és keleti része köz
