Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)
Deraj Mihály: Megjegyzések a Duna-menti síkság madárfaunájának elterjedésével kapcsolatban
az 5 párból álló gólyacsoport egyik párja 1988-ban 6 fiókát nevelt fel. A gólyák augusztusban csoportokban vonulnak, pl. 1979. 8. 7-én a Vág- Duna melletti réten egy 30 egyedből álló csoportot figyeltem meg. Feketególya — Ciconia nigra (L., 1758) A feketególyák száma mérsékelten növekszik és új fészkelő-helyeket foglalnak el. Ez tapasztalható a Duna, a Vág-Duna, a tőkési Duna-ág, a Kis-Duna és a Nyitra folyó mellett, ahol a fészkelés idején sokkal több feketególya volt látható, mint 1984-ben. Szaporodott a fészkek száma is. A szeptemberi vonulás idején 20—40-es csoportokban láttam őket repülni, majd megpihenni. ANATIDAE Bütyköshsttyú — Cygnus olor (Gm., 1789) A bütyköshattyúk elszaporodásának okairól az utóbbi 10 évben nagyon keveset tudunk. Néhány év alatt több víztározót foglaltak el, sikeresen szaporodnak a többi madarak rovására Gyorsan megszokták az embereket, illetve azok tevékenységét fészkük közelében. A folyóágakon, a halastavakon és más, vízinövényzettel benőtt vízfelületeken fészkelnek. Élelem után az egyik vízből a másikra repülnek (pl. kanálisok, tavak, mocsarak, folyók stb ), pl. a bögellői halastóban egy alkalommal 60 hattyút számoltam meg Ugyanitt 1988 nyarán 3 pár fészkelt. A halaknak hozott élelmet is fogyasztják. Ezzel teszik színessé étrendjüket. Alkalmazkodóképességük figyelemre méltó, ami az embereket meglepi. Ezek a hattyúk bizonyára a vad, a félvad és a szelídített hattyúk keresztezéséből fejlődtek ki. Vetési lúd — Anser fabalis (Lath., 1787) A vonulás idején egész hazánk területén megtalálható. Egy részük nálunk telel át. Szeptemberben és októberben érkeznek és március, áprilisban távoznak. Mennyisége nagyobb, mint a nagyliliké. Érdekes eset'el találkoztam 1983. 3. 12-én a Keszegfalva melletti réten, ahol a többi ludak között egy indiai is volt. A jelenséget azzal magyarázom, hogy vagy az állatkertböl szabadult el, vagy a többi lúddal érkezett északról. 1983. 3. 14-én már nem volt a többi lúd között. Nagylilik — Anser albifrons (Scop., 1768) Kisebb mértékben fordul elő, mint a vetésilúd .főleg novemberben. Ritkán telel át nálunk, tavasszal, a vonuláskor nagyobb létszámban fordul elő. A két madárfaj nagyobb csoportokban novemberben, februárban és márciusban fordul elő. Ekkor nehéz megállapítani a pontos számukat, annyit tudunk, hogy egy bizonyos területen legtöbb, 4 000 egyed fordult elő. Tőkésréce — Anas platyrhynchos (L., 1758) Általában a folyók melletti mocsarakban és a halastavakon fészkel. A fészkét azonban megtalálhatjuk még a fűzfákon, kisebb kanálisok mellett vagy a földön, a növényzet között. Leggyakrabban a Dunán telel, ahol a tél folyamán több ezer egyedet számoltam meg. Ezek közül voltak nálunk fészkelő és átvonuló egyelek is. Ha az állóvizek befagynak, folyóvizeken csoportosulnak, főleg a Dunán. Kendermagos réce — Anas strepera (L., 1758) Ezt a kacsafajtát leggyakrabban a vonulás idején lehet látni a Dunán és a Vág-Dunán. Feltételezem, hogy e területeken fészkel (májusi megfigyeléseim alapján), de a fészkét nem tudtam felfedezni. Fütyülőréce — Anas penelope (L., 1758)
