Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)

Mag Gyula: A hagyományápolás újabb példája

Az újjávarázsolt és a 111-es szám alatt műemlékvédelmi szempontból is nyilvántartott karosai nádfödeles házról köztudott, hogy építtetője Bartal Péter volt 1878-ban, Ez volt a faluban az első jegyzőház, majd később községháza is volt. A ház a csallóközi síkságra jellemzően vályogból készült. E háztípus legrégibb formája az úgynevezett egysejtű ház volt. Később, a 15. századtól kezdve már két — és háromosztatú házakról is beszámolnak a korabeli írások. Ezekben az összetett házakban már szobát, konyhát és kamrát is találunk. Ilyen típusú a karosai tájház is azzal a különbséggel, hogy még két külön bejáratú helyiséggel is megnagyobbították. Egyik helyiséget terménytárolásra, a másikat pedig istállóként használták. A ház eredetiségét bizonyítja, hogy a konyha a lakótér közepén van, melyet közbe fog az első vagy tiszta szoba, valamint a sokszor kamrának is használt hátsó szoba. A karcsai ház konyhájában a kémény már nem nyitott, hanem a beépített kemencének a tartozéka. Érdekes és eredeti módon képezték ki a kéménynek a kemence fölötti — a hús füstölésére szolgáló — széles térséget. A ház a népi építészet elveinek megfelelően az utcára merőleges tipikus hosszú ház.

A karcsai tájház létrehozásának gondolata Vámos Lajos nyugalmazott nemzeti bizottsági elnöktől származik. Még az ő aktív munkássága idején indult meg — a járási nemzeti bizottság hathatós anyagi támogatásával — az épület korhű felújítása. A gyűjtés szervezésével és a megkezdett munka folytatásával járó nem kis feladat viszont már Bódis Tiborra, a helyi nemzeti bizottság jelenlegi elnökére hárult. A paraszti háztartást korhűen szemléltető használati tárgyak és eszközök