Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)
Zsigmond Tibor: A Dunaszerdahelyi járás mezőgazdasága szocialista fejlődésének áttekintése 1948-1952 között
tak kielégítőek. A kollektivizálás gyors üteme mögött lemaradt a szövetkezetek gazdasági megszilárdulása. Az említett, túlnyomó részben objektív okok mellett szubjektív hibák és tévedések is jelentkeztek, melyek a türelmetlenségből és a kollektivizálási folyamat mesterséges meggyorsítására irányuló törekvésekből fakadtak. Egyre sokasodtak az önkéntesség elve megsértésének és a kényszer alkalmazásának esetei, ami ugyan a szövetkezeti tagság gyors növekedését eredményezte, de, ahogy ez később megmutatkozott, nem szilárdította a szövetkezeteket, ellenkezőleg; a tagság munka- és politikai aktivitásának hanyatlását idézte elő. Azok a nehézségek, melyek 1952-ben jelentkeztek és a szövetkezetesítés gyors ütemét eredményezték, nem sújtották egyforma mértékben járásaink valamennyi szövetkezetét. A szőve kezetek gazdasági megszilárdulásának mértéke és üteme volt járásainkban többek között attól is függött, hogy a szövetkezetek mekkora föld-erületen kezdtek gazdálkodni Mivelhogy a szövetkezetek 1952-ben már az adott községek össz-földterületén gazdálkodtak., nagv különbségek mutatkoztak a szövetkezetek közt attól függően, hogy az illető község mekkora földterülettel rendelkezett. A 150—500 hektáros ki=ebb szövetkezet mellett voltak 2 000 hektáros szövetkezetek is, amelyeket az ún. közép kategóriába lehet besorolni. Ez azt jelentette, hogv körültekintően és differenciáltan kellett kezelni a szövetkezeteket a belső szervezési rendszer és a külső irányítás kialakítása szempontjából. Azáltal, hogy 1952-ben megsokasodtak a szövetkezetek, megsokasodtak a velük összefüggő feladatok is Először a kis földterülettel rendelkező szövetkezetek alakultak meg. A kis szövetkezetek előnyei abban nyilvánultak meg. hogy aránylag sok középparaszt volt a tagság soraiban és a földterülethez viszonyítva magas volt a szövetkezetbe bevitt élő és holt leltár értéke Nagyobb állatállománnyal kezdtek gazdálkodni, és így korábban elkezdhették az állattenyésztéshez szükséges mezőgazdasági épületek építését. Nagyobb volt a trágvatermelés is. ami hozzájárult a szántóföldek termelékenységének növeléséhez lobban érvényesült a kölcsönös ellenőrzés, ami a munkaerkölcs és a közös vagyonhoz való viszony javulásában mutatkozott meg. A már említetteken kívül, a kis szövetkezesekben a szervezési problémák is egyszerűbbek, áttekinthetőbbek és könnyebben me^o’' hatók voltak. Ezek megoldását a tapasztaltabb, a helvi körülményeket jól i-inerö, a magasabb képesítéssel nem rendelkező tagok is elvégezték Ezekben a szövetkezetekben kezdtek elsőként emelkedni a hektárhozamok. A beadási kötelezettségek teljesítése után elegendő takarmány maradt az állattenyésztés számára. Ezzel ellentétben a nagyobb szövetkezetek megszilárdításának a folyamata lassúbb volt. A termelés szervezésével kapcsolatos követelmények bonyolultabbak voltak, de a helyi tisztségviselők ismeretei és képességei sem álltak a kellő színvonalon. A szövetkezetbe bevitt élő és holt leltár értéke aránylag alacsonyabb volt. Lassan és nagy késéssel kezdték építeni az állattenyésztést szolgáló gazdasági építményeket. Ez azt eredményezte, hogy a nagy szövetkezetek megalakulásuktól fogva nagy mennyiségű kölcsönökre és hitelekre szorultak. Az egész községre kiterjedő szövetkezetek 1952-ben újabb problémákat vetettek fel, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. A mezei munkák biztosításában megnőtt a gép- és traktorál
