Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (11. évfolyam, 1987)
Kopócs Olga: Adatok a régi somorjai Csallóközi Múzeum történetéhez
kei, pecsétje, eredeti fénykép felvételek és más használati tárgyak.31 Az aranyászati eszközök szintén teljes számban megtalálhatóak voltak a gyűjteményben. A részletes leírásukat a fentiekben már közöltük. A háztartásban használatos tárgyakon kívül az állattartásban, a földművelésben használatos tárgyak éppúgy megtalálhatóak voltak, mint a Luca szék, a betlehemezés és más néphagyomány tárgyai. A kézművesség, a céhélet használati eszközei mellett az egyházi tárgyak, szentségtartók, szobrok, sírkeresztek is bekerültek a gyűjteménybe. A gyűjtemény összetétele már az alapítás céljából is kitűnik, mindent megmenteni, ami a vidékre, a városra jellemző és az enyészetnek van kitéve. A múzeumalapító Khin Antalról A múzeum megalapításának gondolatát lelkesen támogatók közül kiemelkedik Khin Antal tanár, aki méltán megérdemli, hogy a múzeumszervező, néprajzi, közművelő munkájáról külön megemlékezzünk. Életrajzi adatairól néhány szóban. 1884. április 18-án egy Duna menti kis halászfaluban, Vajkán született. A család régi idők óta űzte ezt az ősi foglalkozást, s nem is csodálkozhatunk azon, hogy egész életét végig kísérte a halászathoz fűződő von zalma. Néprajzi kutatásai legnagyobb részét a halászattal kapcsolatos témák alkotják. Az egyetemet Budapesten végezte, itt szerzett a bölcsészettudományi karon középiskolai tanári oklevelet 1908-ban. A tanári pályán 1908 tói 1940 ig működött. 1919-ig tanított a znióváraljai és a stubnyafürdői tanítóképzőben. Később a pozsonyi, majd a somorjai polgári iskolában kapott állást. Somorjáról 1940-ben Lévára került, mint az ottani tanítóképző igazgatója, majd hamarosan Budapestre. 1941ben az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat rendes tagjává választották. 1946-ban nyugdíj ba vonult, de nyugdíjasként is haláláig aktívan tevékenykedett. 1951-től már a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa. Részt vett a halászati, az állattenyésztési valamint a pásztorkodás termek tervezésében és elkészítésében. Egész életében néprajzi kutatásokkal, halászati gyűjtőmunkával és tudományos kutatásai publikálásával foglalkozott. 1973. november 26-án Budapesten hunyt el. A Csallóközben végzett néprajzi és halászati kutatásairól a legtöbb adatot a már ismertetett helyi lapokat, folyóiratokat lapozgatva találtuk. A csallóközi nép körében a XX. század első harmadában még erősen élő hagyományokról, a nyári napfordulóhoz fűződő szokásokról ír a „Szent Iván füzei — egy pogánykori éjjel Csallóközben“ címmel a Felsőcsallóközben 1928. július 7-én megjelent cikkében.32 Az átfogó történeti bevezető magyarázat után, amelyben a Szent Iván, vagy Szent Jánosnapi (június 24.) tűzgyújtás pogánykori eredetét magyarázta, részletesen leírja Egyházgelle (Holice na Ostrove) községben a huszas években még élő népszokást.33 A nyári napfordulóhoz kapcsolódó szokásokon kívül Khin Antal feldolgozta és a helyi lapokban közölte a téli napforduló ünneplésének szokásait is „Karácsony és a csallóközi népszokások)“ címmel.3''1 A csallóközi mondákról írt munkáját „Ösmagyar míthoszok nyomai Csallóköz csillagos egén“ címmel adta ki.35 Talán a legutolsó pillanatban