Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Ág Tibor: Népzenegyűjtés a Csallóközben. A csallóközi népzenegyűjtés múltja
rinti a földet. Idézzük Kodály Zoltán szavait: „Amint a gyermek fejlődésében röviden megismétli az emberiség fejlődését, úgy zenei formái is mintegy eleven zenetörténet, sőt bepillantunk általuk a zene történetelőtti korába. A legkisebb, pár hangnyi motívum ismételgetésén kezdve előttünk áll a zene minden fejlődési fokozata az európai népdal átlagos terjedelméig, a nyolcütemes periódusig. Itt már gyakran a felnőttek zenéjével érintkezik. Vannak nagyobb szerkezetek is, de ott nem a zenei logika az összetartó kapocs, hanem a cselekmény“23. A Csallóközben gyűjtött gyermekjátékdaloknak száma jelentős. Ennek ellenére csak néhány példát mutatunk be, hisz játékdalaink külön témát képeznek. Első két példánk egész füzére a kisebb dallamoknak, amelyekben a felnőttek dalanyagából is bekerültek részletek, (lásd, „Hopp ide pusztán . . .“, vagy „Mikor a menyasszonyt esküdnyi viszik” kezdetű lakodalmi dalokat.) A harmadik példának érdekessége, hogy nem a „dó“-n zár, hanem a „fa“-n. Azaz a dúr hexachord negyedik fokán. A csallóközi gyermekjátékdallamok között nem ritka a „ré“, tehát a második fokon záró dallam [lásd, az 1/4. számú példát). A két karácsonyi mendika közül az 1/5 csak két hangot használ, a „szó“-t és a „mi“-t, az 1/6, viszont már egy dúr hexachord terjedelmet egy helyen az alaphang oktávjával is megtold. A Balázsjárás dallama (1/7.) is csak egy pentachord terjedelmű. A második csoportba a nem kimondottan strofikus, összetett, kötetlen szerkezetű dallamok kerültek. Ezek még félig az ütempáros szerkezetekhez hasonlítanak, de néhol, mint a II/2. példánál a strófikus szerkezet felé tartanak. A karácsonyi betlehemezés, vagy a koledálás dallamai. A strofikus dallamok zenei rendjében a Járdányi Pál által kialakított rendszerezés elveit követtük.24 Ennek a lényege abban rejlik, hogy a dallamokat rajzuk, vonaluk szerint rendezi. A dallam rajzának jellege mindenekelőtt attól függ, hogy eleje és vége, kezdő és záró sora milyen magassági viszonyban van egymással. Ezek szerint két fő csoport van. Az első csoportba tartoznak azok a dallamok, amelyeknek kezdő sora magasabb a záró sornál. Ezt római I. számmal jelöli. A második nagy csoport (II.) a tulajdonképpeni új stílus, ahol a kezdő és záró sor azonos. Ilyen, a II. csoportba tartozó népdalokat példatárunkból kihagytuk, a már említett okok miatt. Strófikus dallamaink zenei rendje tehát úgy alakul, hogy előre kerültek azok a dallamok, amelyeknek kezdő sora magasan járó („A“). Ezeknek két alosztályuk van. Az elsőben az előtag végig magasan jár, a másodikban az előtag vége a mélybe hajlik. Utána következnek („B“) a magasan és mélyen járó kezdősorúak. A „C“ csoportba, tehát a végére kerülnek a középen, illetve mélyen járó kezdősorúak. Itt is két alosztály van. 1. A második sor egy szinten van az elsővel, vagy mélyebb nála. 2. A második sor magasabb az elsőnél. Műfajok szerint az anyag a következő kategóriákból áll= gyermekdal, mendika, koleda, balázsolás, betlehemes ének, újévi köszöntő, névnapi köszöntő, lakodalmas, ballada, duda-nóta, lírai dal, katona-dal. A példatárban szereplő strófikus dallamok közül a legtöbb 17, az (l)-es főkadenciáju, (5)-ös 11, (3)-as 7, (4)-es csak 5 van. Ez nagyjából megegyezik Bartók Bélának a II. zenedialektusról adott jellemzésével.
