Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)
Marczell Béla: A bősi tájház. Dom ľudového bývania v Gabčíkove
kezdték a munkát, kiválasztották’ az erre a célra legalkalmasabb régi parasztházat, elindították a tárgyi gyűjtést. A szorgalmas és rendszeres munka eredményeképpen 1984 novemberében készen állt a korhűen felújított és berendezett ház a hozzátartozó melléképülettel (kocsiszín) és az udvarral együtt. A ház külső formájában tipikus, náddal fedett parasztház kb. századunk első harmadából négy helyiséggel. Az eresz alatt kukoricaszárító rúd rajta kukoricacsomókkal. Valamikor két család lakta, ezért két konyhát találunk benne. A berendezés és az elrendezés követi a valamikori hagyományt. A mestergerendás első szobában az ablaknál az asztal áll a sarokpaddal. A két ablak között fehér terítővei borított sublót van az elmaradhatatlan csészékkel, fölötte a tükör. A hosszanti fal mentén foglal nak helyet az egymás végébe rakott ágyak előttük a székekkel. A sarokpad után áll a két szekrény (omárjom) tetején almával és poharakkal. Megtaláljuk a szobában a „ruhás ládát“, a katonaládát, a csizmahúzót, a bölcsőt, a járni tanuló gyerek részére házilag készített „járókát“ is. A falakon családi és szentképek láthatók. A konyhában szintén a hagyományos felszerelést találjuk a régi rakott tűzhellyel. A múlt hangulatát idézik a falvédők. A hátsó szoba nem a hagyományos képet mutatja, a berendezése kamraszerű. Megtaláljuk ugyan itt is az ágyat a székekkel, a szekrényt, a szentképeket is, de az ablak’ felőli fal mentén már a háztartás és a népi mesterség eszközei (tökgyalu, fertály, az élelem tárolására szolgáló kosarak, teknők, kézi mángorló, faragószerszámoki sorakoznak. A valamikor konyhának használt helyiségben találjuk a kenyérsütésre szolgáló kemence mellett a különböző mesterségek (kovács, cipész, takács) szerszámait, a sütőlapátot, az aratási eszközöket, fűrészeket, vesszőből font húsos kosarat és az egymás fölé rakott, gabonával töltött zsákokat. Az udvar végében egy nagy nyitott kocsiszínét találunk. Alatta szakszerű elrendezésben lószerszámok, konkolyozó, szecskavágó, boronák, tragacs, mángorlók, ekék, szánok, lovaskocsik láthatók. A szín melletti szabad terepen áll a cséplőgép (etető), a konyhaajtó irányában pedig a gémeskút. Végignézve, tanulmányozva a kiállított, elrendezett tárgyakat magunk elé képzelhetjük a hajdan itt elő családot, annak mindennapi éleiét. Dom ľudového bývania v Gabčíkove Už v dobe Rimanov bolo všeobecne známe, že história je učiteľom života. Minulosť a tradícia sú nositeľmi tej sily, ktorá uľahčí zorientovať sa v spleti každodenného života. Človek sa preto obracal v druhej polovici 18.storočia k pamiatkam minulosti, preto sa snažil o založenie historických, archeologických a iných zbierok a múzeí. V súčasnosti aj na Žitnom ostrove zosilnelo snaženie uchovať rôzne relikty minulosti, pamiatky našich predkov. Vytvárajú sa rad-radom v našich dedinách zbierky pamiatok ľudovej kultúry materiálne], zariaďujú sa domv ľudového bývania, v ktorých sa oživujú pred našimi očami zvyky a obyčaje, životný spôsob dedinského ľudu. Podobné snaženie viedlo aj obyvateľov Gabčíkova vtedy, keď sa rozhodli zariadiť dom ľudového bývania. Organizátormi tejto niekoľko-
