Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)
Krásny Sándor: A dunaszerdahelyi járás őskori és kora középkori régészeti lelőhelyei
A dunaszerdahelyi járás őskori és kora középkori régészeti lelőhelyei Krásny Sándor A dunaszerdahelyi járás a Csallóköz nyugati felében található. A Csallóköz egésze domborzati szempontból egységes képet mutat, a sík területet nagy részben kavicsos és homokos üledékek alkotják, melyeken kitűnő termőtalaj képződött. Ma ez a vidék Szlovákia mezőgazdaságilag legtermékenyebb területe. De tudnunk kell azt is, hogy ez a vidék a folyószabályozások előtt (a 19. sz. második felében kezdődtek a különböző lecsapolási munkálatok, az erdőírtások, az ún. meliorációs tevékenység] a Csallóközt a Duna és a Kis-Duna holtágai szelték keresztül-kasul, s ezeknek nyomai a felszínen, néhol még ma is jól megfigyelhetők. Elképzelhető, hogy az állandó árvízveszély, a mocsaras, ingoványos terep volt az egyik okozója e terület szegényebb őskori betelepülésének. A dunaszerdahelyi járás őskori települési viszonyairól elég gyérek az ismereteink, ugyanis erről a területről mindezidáig aránylag kevés régészeti emlék került elő. Ennek — az előbb említett' kedvezőtlen természeti feltételeken túl — egyik okozója lehet az eddigi szerényebb régészeti kutatottság is. E kérdés eldöntését a jövőben a már meginduló hathatósabb régészeti kutatásoktól várhatjuk. Ezért a járás őskori és kora középkori településtörténetének rövid felvázolásánál a szakfolyóiratokban eddig megjelent régészeti tanulmányokat vettük alaDul, valamint a Khín Antal tanár, (a somorjai múzeum megalapítója, 1884—1973] egykori gyűjteményéből származó közületien leletekből mutatunk be néhányat. A járás területéről az őskorból (paleolitikum, i. e. 600 000] nincsenek sem lelőhelyeink, sem leleteink. Különböző ősmaradványok ugyan kerültek elő. ezek összegyűjtése és feldolgozása azonban elmaradt. Az úikőkorból (neolitikum. i. e. 60000—2900]' Khín A. gyűjteményébe kerültek különböző kőeszközök. így kőbalták pl- Tejfaluból (I. t. — 11 és Nagvnakáról (I. t. — 2, 3]. A Patas községben előkerült megbolygatott csontvázas sír leletei a lengyeli kultúrába tartoznak (Pichlerová M., 1970. 322]. Ugyanebben a faluban 1956-ban pinceásás közben az egyik tulajdonos csontvázas sírra bukkant. A csontváz mellett két edénvt talált. ezeket bevitte a múzeumba. A pontos lelőhelvi körülményeket később sajnos már nem lehetett tisztázni. Az egyik kónikus tálka egyenetlen peremű (I. t. — 4]. a másik edény vékonyfalú és tölcséres nvakú fi. t.—5]. A patasi temető az ún. ludanicei?csoport első lelőhelye a Csallóközben. • A Csallóköz kora bronzkoráról vallanak azok a leletek, amelyek Dunaszerdahelven kerültek elő 1937-ben az egyik homokbányából fPichlerová M„ 1963. 193—296). 1957-ben valószínűleg innen mentett meg úiabb leieteket Maierőík I. Előkerült egy kis korsó (I. t. — 9]. különböző bronztárgyak, többek között egy tőr fi. t. — 8), bronz csüngő (I. t. — 6], snirál alakú bronz karperec (I. t. — 7], valamint két kőbalta (I. t. — 10, 11). A dunaszerdahelyi temető leletei töredékességük ellenére is új lelőhelyet képviselnek a Csallóközben, tehát ott, ahol eddig aránylag kevés régészeti emlékanyag került elő. Az említett temető leletei az ún. unéticei kultúra körébe tartoznak.
