Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (8. évfolyam, 1984)
Pomichal Richard: A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) elterjedése a dunaszerdahelyi járás területén
A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) elterjedése a dunaszerdahelyi járás területén Pomichal Richard A fehér gólyák elterjedésének vizsgálatát, állományuk felmérését Szlovákia egyes tájegységeiben a faj védelmét érintő regionális jelentőség mellett, leginkább az igazolja, hogy elterjedési területének nyugati részén állományuk egyre csökken (Stollmann 1971). Ezt bizonyítják az 1934 (Schüz 1936) és az 1958-as (Schüz és Szijj 1962) nemzetközi vizsgálatok adatai is. Közép-Európa domb- és hegyvidékein a síksághoz viszonyítva a fehér gólyák állománya emelkedőben van. Hasonlóak a viszonyok Szlovákiában is (Stollmann 1964, 1971). E faj fészkelésévei kapcsolatban a Csallóközben (Žitný ostrov), Bős (Gabőíkovo) környékéről Schenk (1913) szolgáltat adatokat. A dunaszerdahelyi járásban található fészkelőhelyeinek részletes jegyzékét először Stollmann (1971) ismerteti. A faj fészkelésévei, az 1980-ban nevelt fiókák számával kapcsolatban Kiss (1981) gyűjtött értékes adatokat. Az adatgyűjtés módszere A Csallóközi Múzeum dolgozói a gólyák regionális számlálását, fészkelőhelyeik felmérését a Szlovákiai Természet- és Környezetvédelmi Szövetség központi bizottságának 1983-as kezdeményezésére végezték. A fészkeléssel, fiókák számával kapcsolatos adatokat 1983 július 25. és augusztus 15. között gyűjtöttük, saját, illetve 2—3 helybéli adatközlő megfigye.ései alapján közöljük. E helyütt köszönöm meg Kovács L., Lelkes L. és Molnár L. kollégáim hathatós segítségéti Természeti viszonyok A Csallóköz kb. 100 km hosszú, 20 km széles, 1600 km2-nyi kiterjedésű tájegység, melyet a Duna és a Kis-Duna határol. Ennek az északnyugatról délkeletnek lejtő síkságnak tengerszint feletti magassága 134—107 m között változik. A viszonylagos tengerszint feletti magasságok 1 km2-n nem haladják meg az 5 m-t. A kevésbé tagolt, lapos Csallóköz, a Duna akkumulációs tevékenysége folytán a negyedkorban keletkezett. A lágy, pleisztocén kori ülledékeken áthaladó folyók meandereznek és holtágakat alkotnak. A dunaszerdahelyi járás a Csallóköz központi részén található. Tengerszint feletti magassága 127 m-től (Samorín—Somorja) 112 m-ig (Dunajská Streda— Dunaszerdahely; Galovo —Nagymegyer) terjed. A Csallóköz évi átlaghőmérséklete valamivel 10 (IC felett van. Leghidegebb hónapja január —1, 111. —2 oc hőmérsékleti átlaggal. A Csallóköz, valamint az egész Dunamenti Síkság (Podunajská rovina) legszárazabb része a Nagymegyertől (Galovo) északnak Szered felé (Sered1), valamint keletnek Érsekújvár (Nové Zámky) irányába húzódó vidéke. Ezen a területen a csapadék mennyisége nem haladja meg az 550 mm-t; másutt eléri a 600 mm-t. A Duna mellékágai mentén ártéri erdők találhatók, ahol eredetileg törékeny fűz, fehér-, fekete- és szürke nyár dominált. Jelenleg az ártéri erdők állományát túlnyomóan nemesített nyárfajok alkotják. Hasonlóak a viszonyok a Csallóköz belsejében is. Az Alsó-Csallókiözben 50 év alatt (1876—1926) a szántók területe 70 %-kal növekedett (Lednár 1954). Ma az egész tájegység 90 %-át teszik ki. A mezőgazdasági területek kiterjesztése az eredeti biotópusok (legelők, nedves rétek, mocsarak, holtágak stb.) nagy részének megszűnéséhez vezetett. Napjainkban újabb, mélyreható változásokat a Gabőíkovo—Nagymaros vízierőmű építése jelent. Az 1983-as felmérés eredményei Stollmann (1971) szerint a dunaszerdahelyi járás (1078 km2) területén 1968-ban 100 km2-ént 3,9 gólyapár fészkelt (a szerző idézett tanulmányában 43 fészkelő párt
