Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (7. évfolyam, 1983)

1983/4 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 7. Csiliznyárad

kulások, a Luca hozta a szerencsét, elűzte a gonoszt és a betegséget. A karácsonyvárás advent hangulatában jártak a betlehemesek, akik ugyancsak fontos közreműködői voltak a ház népe szerencséjének. A szobába való bebocsátás után felhangzott az ének:

Pásztorok, juhászok, csordások!

Mit csörgedeznek a források? De gyönyörű ez az éjjel. Gyorsan tekintsetek széjjel, Nézzetek Betlehem felé, Hol Szűz szűlé szent magzatát, Mint a világ Megváltóját.

Karácsony estéjén, azaz a szentestén mendikáltak a gyerekek, a pásztorok pedig ostorral pattogtattak, s köszöntőt mondtak az ünnep tiszteletére. A gyerekek diót, almát, kevés pénzt kaptak, a pásztoroknak pedig szalonna, kalács, kolbász járta.

A vacsorán, amely szinte mindenben hasonló volt a többi csallóközi falujához, egy almát annyi fele vágtak, ahány tagja volt a családnak. Kinek mennyi jutott a magházból, abból állapihat t a mag, hogy az új évben egészséges lesz-e. Ha csak kicsi magház került a részbe, azaz tiszta volt az alma, egészséget jelentett.

ájféli mise előtt a felnőttek is jártak mendikálni. Az áhítatos mondanivaló közé néha tréfás szövegeket is loptak be. Eljátszották, mintha kolbászt akarnának elcsenni a kéményből:

Nem érem el fáré, Székrfi szekundáré.

Ha nem éred fáré, Székrű szekundáré.

Magyarul ez azt jelenti, hogy ha nem éri el kézzel a kolbászt, álljon föl a székre, s így vegye le.

A karácsonyi időszakban szokásban volt az aproszenteki veszszősés, amely ugyancsak az egészség megóvását célozta. Szilveszterkor a lányok ólmot öntöttek: Lavórba vizet tettek, abba belecsöppenhették a megolvasztott ólmot, s ami abból kialakult, az lett a jövő. Ha kardforma alakult ki, azt jelentette, hogy a férj katona lesz, ha cipő alakja jelent meg, cipész lett a kérő, s ha