Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (7. évfolyam, 1983)

1983/4 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 7. Csiliznyárad

télire elvermelni a burgonyát. Ezért nevezték és nevezik még ma is Krumplisornak.

A házépítésnél az alapot egy 40x45 cm-es vagy 50x50 cm-es keresztbe becsapolt tolgyfagerenda képezte. Ebbe falmagasságnyi karókat véstek, befonták sövénnyel és sárral betapasztották. Ezt nevezték vert falnak. Egyes vidékeken paticsfal a neve« A ház tetejét náddal borították. Az ilyen mestergerendás házak szilárdabban ellenálltak az áradásnako Hamarabb összedőltek viszont a sárból, "mórból" épült házak, mert ezeknek az alapjuk csak kavics volt. Az utolsó mestergerendás házakat az 1960^as évek közepe táján bontották le«

A múlt században már találunk itt otszázholdas nagygazdát, kozépparasztot, torpebirtokosokat, cselédeket, napszámosokat. A napszámosok télen famunkával foglalkoztak. A Duna melletti erdőségek bőven szolgáltatták a fát, amelyet a ház - építésnél vagy télen tüzelőnek használták föl. De vittek fát eladni Megyerre vagy Szerdahelyre is.

A falu szegényei a Doghely /Dologhely/ nevű falurészen laktak, Ezt azért nevezték Dologhelynek, mert innét hívták munkába, dolgozni a szegényebb embereket«

Mint színmagyar községben, a legerősebb párt a két világháború kozott a Magyar Nemzeti Párt volt, de volt pártjuk a