Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (7. évfolyam, 1983)

1983/1 - Nagyné M. Kornélia: Képzőművészeti gyűjteményünkből

érezték, hogy megtelt, kiemelték. A vesszőből font szerszám kétféle lehetett: tömött fonású, ezt a csíkokra használták, és ritka kötésű, amely mindenféle halra alakalmazható volt. Medvén szárnyas varsának hívták.

Valamikor gazdag volt a medvei Duna halakban. Előfordult itt a keszeg, a süllő, a csuka, a harcsa, a kecsege, a márna és a ponty. De volt itt dörgécse, kárász, angolna és tok is. A múlt század végén még a viza is meg-megjelent a medvei vízen.

Ma már egyre kevesebb a hal ezen a tájon. A szennyezett, piszkos víz egyáltalán nem kedvez a tisztaságot szerető halaknak.

Az öregebb halászok a századelőn még emlékeztek arra, hogy bürkös azaz pallós hajók közlekedtek a Dunán. Ezek voltak a komp elődei, s ezek végezték a személyszállítást is Medve és Győr között. A nagy vízről Véneknél tértek a Kis-Dunára, s így folytatták az utat Győrig. A hajót legtöbbször két pár ló húzta.

Marczell Béla

KÉPZŐMŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNYÜNKBŐL

Ladislava Snopková: A nap felé, 1975, cin, tf> 17 cm

Témájuk szerint Ladislava Snopková alkotásai több forrásból táplálkoznak, amelyek közül kiemelkednek a szlovák nép forradalmi múltját megörökítő müvek, a civilizációs motívumok, vagy az ember és a természet viszonyát, kölcsönös hatását kutató plasztikák.

A művésznő érmeit a kis szobrászati forma adta lehetőségek kihasználása és a felületmegmunkálás nyújtotta strukturális alakítás jellemzi. Plakettjei modellálásánál a lágy vonalvezetés érvényesül, nemcsak a figurák megmunkálásában,