Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (6. évfolyam, 1982)
1982/4 - Pomichal Richárd: A Csallóköz védett és veszélyeztetett állatai
A CSALLÓKÖZ VÉDETT ÉS VESZÉLYEZTETETT ÁLLATAI 2. Gerinctelenek: csigák Számos gerinctelen állatfaj eltűnik bizonyos területről anélkül, hogy az fölkeltené az emberek figyelmét. Ilyenek az egyes csigafajok is. Elsősorban az elölkopoltyúsok ZPredoiiabre, Prosobranchiata/ alosztályába tartozó vízi fajokat, a nedves réteket kedvelő csigákat és az eredeti sztyeppéi növénytársulásokhoz kötött csigafaunát fenyegeti a kipusztulás veszélye. A rajzos csiga /Theodoxus danubialis, Neretidae család/ a Duna vízrendszerének faunáját alkotó fajoknak a balkánipontikus eredetű csoportjához tartozik. Háza számos keresztirányú barnásvörös vagy lilába hajló zegzugos vonalkával tarkított. Hoszsza eléri a 12 mm-t, szélessége valamivel meghaladja a 8 mm-t. Elterjedési területe valamikor a Morva és a Pyje alsó folyásáig ért. Előfordult a Vág, a Nyitra és mellékfolyója a Zsitva torkolatvidékén is. Az ötvenes évek elején végzett kutatások /Lofcek, 1956/ még e faj élő példányainak lelőhelyeiről adnak hírt. Az 1975-1977 között folytatott malakológiai vizsgálatok /malakológia = puhatestűekkel foglalkozó tudomány/ nem említik /Stefek, 1979/. E sorok írója Csallóközaranyosnál /1780. folyamkilométer/ találta meg a faj üres héjait. Régebbi adatok /Stefek, 1979/ vannak bösi és csölösztői előfordulásukról, A bödoncsiga /Th. transversalis/ házának alakja az előbbi fajéhoz hasonló, ennél azonban néhány mm-el kisebb. Rajzolata egyszerűbb. Házának alapszíne barna vagy barnássárga, három sótétebb, hosszanti irányú csíkkal. Ennek a dunai endemikus csigafajnak előfordulásáról kevés adat ismeretes, A szakemberek az aránylag ritka fajok közé sorolták már az ötvenes évek elején is. Előfordult a Nyitra folyó torkolatában, a Garamban /Hánynál/. A legújabb kutatások /Stefek, 1979/ a Csallóközből /Súly/ csak egyetlen példányát említik.
