Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (5. évfolyam, 1981)

1981/3 - Marczell Béla: Az ősz a népi hagyományban

ben faággal, szent Márton vesszejével járta az állattartó gazdákat, s köszöntőjében az egész házra és a háziállatokra jo egészséget és szerencsét kívánt. A gazdák megjutalmazták. Ez a jutalom volt a "bélesadó" vagy "rétespénz". Ezen a napon nagy lakomát, vendégséget is csaptak minden gazda és iparos házában.

Sárosfán Katalin napján a legéry ok böjtöltek, hogy jó feleségűk legyen. Ugyanezt tették a leányok András napkor. Aki felöl e napokon álmodtak, az lett a házastársuk: felségük vagy férjük.

Régente bérletfizetö nap volt szent MiKLÓs-napja is. Egyben az ajándékosztó szent Miklós püspök ünnepe. Ilyenkor a férfiak bö nadrágot, kifordított bundát vettek magukra. Arcukat harisnyából készített álarc fedte, hosszú szakálluk kenderkócból volt. Derekukra láncot kötöttek, kezűkben a csörgösbotot forgatták, Házrol-házra jártak, kikérdezték a gyerekeket jól viselkedtek-e, jól tanulnak-e, s kedvez# válasz esetén ajándékot adtak, A csilizradványi mikulások néha ördögi /krampusz/ álarcot viseltek.

Már a téli, adventi ünnepkörhöz tartozik, de még a naptári őszbe esik Luca-napja is. Ezt a napot Csallóköz-szerte sok babonás hiedelem, néphagyomány, szokás kísérte. C3Ílizradványon a női ruhába öltözött férfiak meglátogatták a lányos házakat. Kezükben seprőt és meszelöt tartottak. A házba elsőként a seprős ment be, kisoporte a konyhát, utána a ineszelős mindent megmeszelt. Mielőtt beléptek az udvarra, megne szelték a kaput is. Tették ezt azért, hogy a házba ne tudjon beférközni a gonosz vagy a boszorkány és a betegség. A meszelés után megsimogatták a háziak arcát is, hogy róluk is előzzenek minden bajt. A Lucák nem beszéltek, nehogy megtörjék a varázslat.

Patason a Luca-naptól karácsory estig készített Luca széket éjfélkor kivitték a keresztútra, itt ráültek, s ekkor meglátták, ho - gyan tisztítja magát az arany. Azon a helyen ugyanis fénylett a fold. Ugyancsak Luca napi szokás volt, hogy a szomszédból elcsent szalmából készített fészekre ültették a tyúkokat, hogy sokat tojjanak.

A hagyomány, a szokás, az ünneplésnek és a munkának e kötött rendje, ojlykor naivnak látszó jelképeivel, kultikus légkörével, mindenkor kötelező érvéryö volt a közösség, & falu számára. Mindenkori célja volt az élet szolgálata, a sivár robot enyhítésének s az ünnep magasztosságának harmóniája.

Marczell Béla